Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 5. szám - Kurdy Fehér János: Kafka és Rilke a Duna-parton; Álomkisasszony támadása; Táncrend

mert szétkenem és szétnyomom szemfestékét és rúzsát.

Végső helyemen, bódultán nyílik szemem a nekem kiutalt lelki kertre: eldönthetetlen, hogy ezt félbe hagyták, vagy bontani kezdték?

A felismerés, „mennem kell, mert itt a vég", rávesz, hogy hörögjek egyet.

Szolid csengőszónak tűnik.

És lám!

Egy abszolút topmodell lejt felém a Kolwitzstr-én.

Érdeklődő, friss tekintettel, már-már szerelmesen, akiben örömömre, vagy rémületemre,

(már nem dönthetek),

Álomkisasszonyra ismerek.

Berlin, 2011. 10. 10.

Táncrend

Mindenkiben van a kettő, és ugyanúgy van az egy.

Ezért nem egyszerű az 1*1, ha két ember végez vagy kezd.

Bennük a számsor elevezet egy régi újhoz, ami épp szűnik. Nem gondolnád, hogy ez következik, valamiképp esetlenül, mint mindig, ha jóra rossz, vagy rosszra jó a válasz.

A tudat munkája kevés.

A testé édes. Összességében édeskevés, ahhoz, hogy tényleg megértsd, miért kötődik és szakad egyszerre meg és el ugyanaz.

Amikor kettő lesz, óriásivá nő az egy magánya. Ettől szédül újabb