Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Szerdahelyi Zoltán: Beszélgetések Hajnóczy Péterről Módos Péterrel
Szerdahelyi Zoltán Beszélgetések Hajnóczy Péterről Módos Péterrel* Hirtelen megfogalmazódott bennem, hogy igaza lehet: valami tényleg hiányzik belőlem-belőlünk, úgy általában az életünkből.- Az író korai halála alkalmából írt nekrológból arra következtetek, hogy ön már íróvá válása előtt ismerte Hajnóczyt...- 1961 nyarán mind a ketten ládázó segédmunkásként dolgoztunk a Fővárosi Asvány- és Szikvízüzemben. Eléggé sajátos körülmények között ahhoz, hogy jól emlékezzek rá, hiszen érettségi után kerültem oda, ez volt az első fizikai munkahely az életemben. Rajtam kívül még négy-öt húsz év körüli fiú számított büntetlen előéletűnek - az összes többi rakodónak priusza volt. Mert ez olyan munkahely volt, ahová nem kellett - ahogy mondani szokták - erkölcsi bizonyítvány. Mi, a büntetlen előéletűek, automatikusan összerázódtunk, meg össze is tartottunk. Kicsit kalandnak vettük, bár nagyon nehéz fizikai munkát kellett végeznünk. Közülünk az egyik fiú a rabbiképzőbe járt, a másik református papnak készült, a harmadikról viszont tudtuk, hogy csak falból mondja, hogy ő egyetemre fog menni, mert nem is akart, és közénk tartozott még egy kohómérnök hallgató is. És volt a Hajnóczy és én. Köztünk azért alakult ki egy kicsit szorosabb kapcsolat a munkahelyi barátkozáson kívül, mert pillanatok alatt kiderült, hogy mind a ketten érdeklődünk a humán tárgyak iránt. Hajnóczy magyar irodalom és pszichológia szakra jelentkezett az egyetemre, én pedig magyar és filozófiára. Az írásbeli felvételi vizsgára például úgy mentem be, hogy el volt szakadva ujjamon a bőr - előtte dolgoztam éjszaka. A körülmények elég rosszak voltak, meg az egész munkahelyi légkörben volt valami, ami tulajdonképpen még a szabadságunkban is korlátozott bennünket. Nem csak fizikailag készültünk ki tőle tehát. Természetesen mindenfajta módon lázadoztunk. Például az egyik éjszakai művezető fiú - nem sokkal idősebb nálunk - elkezdett magázni bennünket. Persze, mi csak azért is letegeztük, mire ő dühöngeni kezdett. Erre egy-két üveget eltörtünk, jelezve, hogy ha mi nem dolgozunk, akkor ő a feje tetejére is állhat - legfeljebb kilépünk a vállalattól. Egy másik éjszaka pedig rábeszéltem a társaságot, a címkézőüzemben dolgozó nők közül is néhányat, hogy menjünk át a szomszédban lévő margitszigeti sportuszodába és fürödjünk meg - ugyanis ez az Ásvány- és Szikvízüzem pontosan a sportuszoda mögött helyezkedett el. Nyár volt, meleg volt, izzadtunk és koszosak voltunk, de az egésznek a fürdésen kívül volt egy olyan jelentése is, hogy mi azért nem vagyunk rabszolgák. Átmentünk talán nyolcan-tízen, átvittük a lányokat is - az idősebbek is rokonszenvezően figyelték az akciónkat (ők már nem vettek részt benne, a koruk miatt sem). Ami meglepett, hogy Hajnóczy nem jött át. Tudtam, hogy versenyszerűen úszott - gimnazistaként én is * A beszélgetés (kezdő) időpontja 1990. szeptember 4.14 óra, helye az Európai Utas folyóirat szerkesztősége. A beszélgetés hangfelvétele a Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtárában található. 96
