Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Fried István: Bolyongás egy/a labirintusban

egymásra is figyelnek, a közös és párhuzamos folyamatokra is reagálnak. Még akkor is, ha reagálásukat látszólagos elzárkózás jellemzi. Ján Kollár sohasem deklarálta érdeklődését Pest-Buda magyar kulturális történései iránt, életműve (s itt nem pusztán említett népköltési gyűjteménye jegyzetanyagára hivatkozom, amelyben magyar adatközlők is lelhetők) igazolja, hogy költészetében nemegyszer hasonló kérdéseket hasonló módon tett föl, mint Kisfaludy Sándor vagy Vörösmarty Mihály, jóllehet filológiailag mind ez idáig bizonyítatlan (maradt), s feltehetőleg bizonyítatlanul is fog maradni, hogy genetikai kontaktust lehessen kimutatni. Népköltési gyűjtésében ellenben ott lelhetők az együttélés nyelvi emlékei, mindenekelőtt a két- és háromnyelvű versikékben, amelyekhez hasonlókat (olykor megegyezőket) a közköltészet magyar kutatói szintén fel tudnak mutatni.18 A többnyelvűség tudatosításától az egynyelvűség irodalmáig ugyancsak érzékelhetők a párhuzamok, miközben a kölcsönös érdeklődés intenzitása csökken, de sosem szűnik meg. Arany János ugyancsak beállítható, a kelet-közép-európai irodalmi folyamatban, költői műveinek cseh, szerb, osztrák vonatkozásai a tárgytörténeti kutatásból ismerhetők, az általa szerkesztett lapok anyaga ezen messze túlmutat, akadémiai munkálkodásában ott látható a hivatalos kapcsolatfelvétel megannyi dokumentuma, az eddigieknél több figyelmet érdemel szlovák és cseh utóélete (pontosabban már Arany életében megkezdődött műveinek előbb a magyarországi németektől szorgalmazott német nyelvű, majd többek között szerb fordítása, s mindezek a fordítások hozzájárultak az olyan költőszemélyiség létesüléséhez, aki a szlovák vagy a szerb irodalomban hasonló funkciót látszik betölteni, mint Arany a magyarban: részint a nemzeti klasszicizmus címszava alá besorolható poétatípusról van szó, részint azonban arról, aki messze nem zárkózott el a romantika újragondolásától).

Mindezt figyelembe véve lapozok bele egy francia-cseh vállalkozásba, 2011-ben, a párizsi Szláv Intézet és a bmoi Masaryk Egyetem gondozásában kiadott kötetbe19, amely a régióproblémák középpontjába állítja, a kötet címébe vetíti ki a kultúra és az önazonosság (identitás) kérdését, az alcím sugallja, hogy a nemzeti kánonban előkelő helyet elfoglaló szerzőkre, művekre épít, s minthogy kultúráról van szó, zenei és képzőművészeti sort is bemutat, továbbá a historiográfiára és a történelemszemléletre vonatkozó nézeteket is kifejti. A nagy igényű projektum megvalósulása azonban jelzi, mily távol vagyunk részint a kelet-közép-európai kultúratörténet megírásától, de jelzi azt is, hogy az additív, egymás mellé állított tanulmánysorozat alapja lehet a szintetizáló, összehasonlító, párhuzamokban és eltérésekben gondolkodó szemléletnek. A bevezetőt közlő Michel Maslowski a Közép- Európa-gondolat (Europe centrale, Csáky Móric Zentraleuropa-elgondolásával rokonítható!) feltalálásával, megalkotásával, az arra való rátalálással foglalkozik, ami a szláv „adatokat" illeti, alapos ismeretek, ami a magyarokat, másodkézből származó tényezők alapján. A szorosabb értelemben vett történeti, eszme- és irodalomtörténeti folyamatot rekonstruálja, hogy a többféleképpen értelmezett, a cseh, lengyel, magyar disszidens értelmiség által fölvetett Közép-Európát kulturálisan többé-kevésbé jól körülhatárolható területként értelmezze: a kulturális nemzet jó darabig mintegy helyettesítette a politikai nemzetet, ennek sokféle „előnyé"-vel, még több hátrányával, ami a kelet-közép-európai kultúrák „nyugati" befogadását megnehezítette, nemegyszer egy politikai esemény függvényévé tette mint az imagológiai tényezőt (példám legyen Balzac lengyelségképe), mind pedig a fordításokat (Petőfi német nyelvű sikeréhez legendája is hozzájárult). A lengyel szerző erősen kitágítja Europe centrale (történelmi és kulturális) határait a

18 Vö. tőlem: Bevezetés az összehasonlító irodalomtudományba. Budapest 2012, 170-188.

19 Culture et identité en Europe centrale. Canon littéraires et vision de l'histoire. Sous la direction de Michel Mastowski, Didier Francforte et Paul Gradwohl en collaboration avec Anne Nercessian et Clara Royer. Paris-Brno 2011.

80