Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Lengyel András: József Attila vágó Mártához írott leveleinek sorsa: Kis magyar kultusztörténet
kérte Mártát, hogy ne avatkozzék bele a dologba, mert zavart okozhat. Sajnos, azt hiszem, ez mégis megtörtént. Szegény Mártának voltak kiszámíthatatlan pillanatai. Feltehetően ő mégis kapcsolatba lépett Hollóval (hisz, mint említettem, az adatát ki kellett adnom), mert amikor én a korábbi megállapodás alapján jelentkeztem Hollónál, hogy a többi nála lévő kézirat vételéről tárgyaljak, dühösen közölte velem, hogy nincs semmiféle kézirata és lecsapta a kagylót." Hogy a fogorvost mikor hívta föl Fehér Erzsébet, azt, erre vonatkozó egyidejű forrás híján, fél évszázad távolából már nem lehet megmondani. így nem is lehet pontosan megállapítani, mi történt. Ha még január 25-e előtt történt meg a telefonhívás, amely a teljes elzárkózás falába ütközött, akkor bizonyos, nem Vágó Márta magánakciója váltotta ki Holló doktor elzárkózását. Akkor az ügyben, ilyen vagy olyan szerepben megmozdulok valamelyike (talán Keresztury, az ügyvéd, esetleg Horváth Márton?) ijesztett rá a József Attila-levelek eladójára. (Horváthtól, a volt politikustól, aki számára - főigazgatóként - kellemetlenné válhatott az ügy, nem volt idegen a verbális erőszak, a fenyegetés, mint a problémakezelés eszköze. Ha valóban ő járt el az ügyben, érthető, hogy Hollóék megijedtek.) Ha Fehér Erzsébet január 25-e, esetleg február 6-a után próbálta újra fölvenni a kapcsolatot Hollóval, akkor nem zárható ki, hogy mégiscsak Vágó Márta beszélt az eladóval. Ez azonban nem valószínű. Ismerve reagálásainak görbéjét, egyértelmű, hogy fokozatosan a teljes passzivitás (és reménytelenség) uralkodott el rajta. Már a január 25-i levélben így panaszkodott: „Mért süllyedek hát ilyen tehetetlen passzivitásba, mért nem tudom felhívni [ti. Justus Pált, akitől segítséget remélt], igazán magam sem értem. Azt hiszem az idegorvosok kényszeres állapotnak nevezik az ilyet." Egy dolog azonban bizonyos, s ez máig szólóan meghatározza a történetet, valaki vagy valami csakugyan nagyon ráijesztett Holló Istvánra, sőt családjára is. Február 1-jén Keresztury levelet írt Vágó Mártának, s ez a levél, indigós másodpéldányként, szerencsére fönn is maradt. Reakciója figyelemre méltó. „Mindhárom levelét megkaptam; el is tettem őket kortörténeti dokumentumgyűjteményembe. Az a benyomásom: igaza van. Ne izgassa magát fölösleges és eredménytelen harcokkal olyan fantomok ellen, amelyek emberformában jelennek ugyan meg, de mégis megfoghatatlanok. Már ti. jogászi tekintetben. Ha nagyon szívén fekszik a dolog, írja meg az egészet egy dokumentumban; azt az utókor számára le[te]hetjük a magának megfelelő közgyűjteményben; lévén mégis fontos emberekről és művekről szó." A levelet Márta ötödikén kapta meg, s 6-án válaszolt rá. A „dokumentumkészítéshez" nem volt kedve, s leszögezte: „Mindent megmondtam a levelekben, amit erről a dologról mondhattam, több mondanivalóm nincs erre az ügyre vonatkozólag." A harcot tehát föladta. * Az ügy megítélése szempontjából érdekesek Fehér Erzsébet hajdani benyomásai is. O egyértelműen hitelt adott Vágó Márta szavainak. A már hivatkozott e-mailjében, egyebek közt, ez is olvasható: „Az ügyvédje társaságában fogadott nagyon kedvesen, nagyon kedves és segítőkész volt az ügyvéd is. A másolatokról igazolta a levelek eredetiségét, én elmondtam a beszerzés körülményeit, és az ügy kényes természete miatt (a főigazgató által előzetesen kért jogi tanács szerint) ki kellett adnom az eladó adatait is. Mivel Holló István neve ismeretlen volt Márta számára, találgattuk, hogy kerülhettek hozzá a levelek." Márta ekkor Fehér Erzsébetnek is elmesélte az Andreánszky-történetet. Fehér Erzsébet persze már nem pontosan emlékezik a névre (Andreaszky, Andreanszky, sőt Andranykyék alakban is említi), de a történet lényegét, röviden, ugyanúgy ismeri, ahogy azt az érintett Kereszturynak is megírta. S kétség sem merült föl benne, hogy a megismert történet ne lenne igaz. Mai konklúziója pedig ez: „Ami biztos: Vágó Márta anyaga [1944/45-ben] nem semmisülhetett meg. Az öt előkerült levél a bizonyíték rá. Valamint az is, hogy Holló úr nekem említést tett 67
