Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 4. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT JÉKELY ZOLTÁN - Simoncsics Péter: A varázsló Krúdy

3. A „szívszélhűdés

H

A B C D E

(révület vagy delirium) állomásai Szindbád álmában különös zörejt hallott a koporsón dobogó rögök hangjához volt hasonlatos a hang *-| a halált ugyanis [...] úgy képzelte, hogy hirtelen lepi meg -| mint egy messzi földről jött vendég, benyit hirtelen a kapun

valaki jön vele szemben a hosszú sétányon kellemetlen, gonosz arcú, szúrós tekintetű idegen férfi [...]: a halál szédült, és erősen lehunyta a szemét ez a láthatatlan szédület [...] mintha lepkehálót dobtak volna a fejére I—| útszéli fákba megkapaszkodott

mint egy másvilágba menő siklóvonat ablakából látott maga körül idegen, közömbös arcokat. Mintha [...] láthatatlanná válott volna nők, akik tegnap még [...] a szemük mélyében megengedték a szenvedély pásztortüzének

felvillanását

üres tekintetű férfiak [...] mind-mind közömbös arckifejezéssel haladnak el mellette míg tompa kábulattal, mint egy partra dobott hal, az utcai lámpásba kapaszkodott Olykor percek múltak el, míg a halál nehézkes szédületéből minden energiája felhasználásával lassanként visszatért az élet valóságába szeme elől eltűnt a szürke fátyol, amely kiásott koporsók falán feltalálható színekhez volt hasonlatos

legalább egy tucat lépést ment előre, amíg észrevette

hogy nefelejcsszempár világít kis virágos tavaszi

kalap alatt

„szívszélhűdés", mondta később hangosan, magában, mintha csúfolódott volna az elkerült

ellenség felett

—| A nyárfasorban senki sem jött szembe véle ellenséges, gonosz indulatú arccal —| sőt barátságosan, a még tanulatlan nők alázatával mendegélt néhány barna hölgy a közelben

—1 „bizonyos, hogy senki se jutott eszembe - akkor, délután" - gondolta magában Szindbád, midőn estve az Operában megjelent, s a mulatságos karnagy szünetet tartott a zenélésben-+ []

•j A halált bunkóütésnek látta

60