Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Vári Attila: Nappali holdfény : Klenódium
használni unokája, a kiskamasz Loránd, de amelyet elveszít a Palotának nevezett ávémáriák udvarán, akkor, amikor éppen Ilkának adná, cserébe, hogy láthassa azt, amivel azóta sem tudott betelni. Talán Dalmácia fehér szikláit nézi halálában is a tengerről, amelyek pontosan olyan opálüvegszerűek voltak a ködben, mint Hermina vegykonyhájában az eladásra készülő mosószódahalmok. Hermina bőrének hóvirágfehérsége villanhatott föl az órafedél cikázó mennyköves fényében. Negyven éven keresztül ismételte délutánonként ezt az óranyitó mozdulatot, olyankor, ha szeretkezésük után, a zsúrasztalnál kávézva, meg akart bizonyosodni arról, hogy nem lépte túl a lányból asszonnyá, aztán már idős nővé öregedő szerelmére szánt időt. A fürdőszoba illatorgiái mellett, a kávézás nyugodt percei előtt, klórszagot is érzett néha a konyha felől, a durva sóból készülő mosószóda csípős bűzét, amelyet a piaci sátorban árult reggelenként az asszony, akinek özvegysége éveiben ez volt az egyetlen keresete. És vissza-visszatérőn a babérlevél fanyar illatát is érezte, amíg még lélegezni tudott az utolsó sóhajtása előtt. Pirított hagymás sült kolbászkarikák alatt gőzölgő lencsefőzelék páráját látta homályosuló szeme, azt az ételt, amelyet felesége soha nem főzött neki, de ráadásként a szerelemre Hermina naponta elkészített, s tán valóban látta is, hogy Hermina túláradó jókedvvel lép be a szobába, hogy szeretkezéseik egymást felfalni kész kannibál étvágya után, amikor már beszívta bőrük a szétkent gyümölcs- és virágolajokat, valódi étellel pótolják elveszett erejüket. Talán harmincéves fiatalasszonyként jelent meg most utoljára Erik nagyapa szeme előtt Hermina, s nem az a fruska, aki miatt egy éjszaka, házassága első évében, de már fia születése után, átkínlódta magát a romos Palota tölgyfa kapuszárnyai között, az ávémáriák udvarára, oda, ahol az albán-cigányok, az arnautok szoktak éjszakázni. Lett volna más hely is, ahol szeretkezzenek, de Hermina szeretett a tűzzel játszani, talán a borzongásos félelem feledtette vele, hogy tulajdon nővérét csalják meg éppen. Hermina nem öregedett olyan ütemben, mint környezetének többi asszonyai, s vegyészmérnök férjének korai tragikus halála után (felrobbant kezében egy ágyúgolyó, amelyből a puskaport akarta kiszedni az enyves fűrészporból préselt riasztódugók töltéséhez). Amikor már csak sógora és szeretője, Erik nagyapa maradt számára, de később is, jóval túl az ötvenen, minden hónapban remegve várta, hogy kiderüljön, hátha ismét terhes, gyermeket vár, aminek nem volt esélye sem azután, hogy szinte kislányként szétkaparta méhét egy reszkető kezű bábaasszony. Sportos alkata miatt kevesebbnek látszott koránál, s Erik, már serdülő kislány kora óta szerette, s talán közelebb is került hozzá mindenkinél, mert egyesült Herminában az adriai tengerészévek kurtizánjainak minden fortélya, a szemérmes lányok bájosságával, s mert felesége testvére volt, így talán - ebben reménykedtek mindketten - senkinek sem tűnt fel eleinte, hogy többet vannak együtt, mint másokkal. 43
