Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Vári Attila: Nappali holdfény : Klenódium
törmeléke lenne, s egy alkalommal alig tudták kiszedni az akkor még kisfiú Loránd kezéből az egyik ököl nagyságú kristályt, mert hasonlított a hajdanvolt cukrászdák kirakati ablaknyílásán át utcára árusított kandiscukorhoz. Binder nagyapa ezekre a még öregkor-szerelemmel fűtött délutánjaira olykor magával vitte Lorándot is, de mielőtt betértek volna a Hermina-villába, nagyokat sétáltak, s arra tanította, hogy az ostyába mért fagylaltgombócot nem kell harap- dálva, gyorsan elfogyasztani.- Tudod, Lóri, a bort is körbehordozzuk a szájunkban, hogy kiélvezzük a rejtett zamatokat, csak a részegesek hajtják fel, mint a vizet. A késleltetés. Tudod, a késleltetés... A késleltetés igazi férfias tudomány. És tudod, példának okáért, azok álltak be matróznak is, akik úgy falták volna a kikötőkben rájuk váró lányokat, asszonyokat, hogy a hetekig tartó szolgálat alatt minden porcikájukat újra elképzelve szerették és szerették, egyre erősebben vágyva a kikötés utáni találkozást. És a késleltetés miatt robbanáserejű volt a szerelmük... de ezt te még nem értheted, Hüvelyk Matyi. Majd... De Loránd nem tudta olyan lassan nyalogatni a hamis vaníliából, csokoládéutánzatból készült háborús pót-fagylaltot, hogy az a tenyerébe csurogva kigőzölöghesse állott tejszagát. Mohó volt, s amikor Hilke, sokadik útjukon, amelyet a minden rafinált kényelemmel felszerelt dzsunkán tettek meg, azt mondta, hogy a hosszan tartó mámoros kéj lényege az izgalmi állapot késleltetése, Loránd rózsaillatot érzett, lehunyta szemét, s látta, hogy nagyapa két tenyerével dörzsöli frissen borotvált arcbőrébe a rózsaolajat. És Erik nagyapa számára, utolsó napjaiban már közönyössé váltak a rózsaolajon kívül a szagok is, tán észre sem vette, hogy ágya a konyhában van, ahol az elszegényedés örökös főzelékei szaglottak, s emlékképei összezsugorodva, tenyérnyi keretekben villantak fel talán, akár a komódokra felsorakoztatott szépiaszínű családi portréfotók, s bár leszokott a dolgok hangos kimondásáról, a tárgyak képe alatt mégis hallotta, hogy megnevezi őket, mintha a végleges felejtés előtt agya még próbára tenné, hogy vajon tudja-e a tégely és a szelence közötti fogalmi különbséget. És talán felrémlett agysejtjeinek végleges halála előtt az anyatejjel teli lombik, amelyet mindaddig jégben őrzött, amíg Hermina mellbimbóiból ki nem sajtolta a harangöntéshez elégségesnek vélt mennyiséget. Szeretkezéseik közben, ha a lány elért a csúcsra, melléből szivárogni kezdett a tej, s ez aztán asszonykorának s özvegységének éveiben az álterhességek miatt sohasem szünetelt. Abból a lánytejből gyűjtött Erik nagyapa egy lombikba, s a teleholdnál levágott hajtincs- csel együtt őrizte, amelyeket a bronz öntéséhez akart használni akkor, amikor megálmodta a Binder-torony harangjátékát, amelyhez egy híres báb készítő vei terveztette meg a mesterségek és életkorok figuráit. Táncoló tündérek hozták volna csilingelve a reggelt, kovácsok verték volna üllőiket a déli harangszó ritmusára, s döntőkaszás parasztok aratták volna délután a napsugárkévéket. De mögöttük, a torony mind a négy világtáj felé kialakított erkélyén, felvonultak volna a kézművesek. Asztalosok gyalultak volna, kőfaragók kellett volna, hogy kopácsolják a szikladarabot, de kovácsok, s még szakács is lett volna a tervezett remekmű belsejében. 38
