Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bencsik Orsolya: A halál és a vidék találkozása két műkedvelőben : Juhász Erzsébet portalanítja Szenteleky Kornélt
szembeni spleenes, szentis gyötrődésen6, elvágyódáson7, és sokkal mélyebb, metafiziku- sabb értelmet nyer, melynek köszönhetően a Műkedvelőket a vajdasági irodalmi identitás kiépítésének a kulcsregényévé is teszi, aminek viszont korántsem meglepő módon alapeleme a bizonytalanság, az elbizonytalanodás és önmagunk vakuló tükörben való bámulása8. Mindemellett a hagyományépítés és a hagyomány átinterpretálásának fontos momentumait is kiemeli, és az önmagába zárt szellemmel9 szembeni kitörési igényt, egyfajta kívülre tekintést, és ezzel együtt a kívülről való látás intencióját is megfogalmazza. SZK első reflexiói, a spleenesnek nevezett gyötrődés nem más, mint a disznóólszagú valóság, a magaskultúrát befogadni képtelen, a művészetre süket fülű vidéki közeg átformálása mind az irodalomszervezői tevékenység, mind a művészi alkotás segítségével, még akkor is, ha előbbi a már említett közeg minősége, lényege miatt folyamatosan ellehetetlenül, és a műkedvelés és a valódi művészi érték között ingázik, akárcsak az alkotás, a valóság esztétizálása sem tekinthető tényleges megoldásnak, csak egyfajta időszakos menekülésnek. Ez a fajta spleenes gyötrődés és az élhetetlen, elfogadhatatlan realitás elől az alkotásba, valamint az olvasásba való menekülés egyébként - noha erőteljesebb (ön)-kritikai reflexiókkal és folyamatos elbizonytalanodással - a Műkedvelőkkel vagy a közép-európai „korlát- és határélményt" kirajzoló Határregény című, már a címében műfaját is megjelölő kötettel szemben az esszéista Juhász Erzsébet alakjától már kevésbé áll távol, még akkor is, ha ez a hang vagy magatartásmód egy másfajta kontextus eredménye. Az irracionális közeg, a háborús, traumatikus, politikai-gazdasági szituáció, melyben mindez megjelenik, bizonyos értelemben az önsajnálat elemeivel együtt is adekvátnak tekinthető, a már említett metafizikai síkot pedig éppen ezek a határhelyzetek magyarázzák, és az Uttalan utaim, vagy éppen az Esti fóljegyzések gyakran panaszos, sértődött passzusait folyamatosan finomítják. A Műkedvelők, akárcsak Juhász Erzsébet egyik legalapvetőbb vonása tehát a vidékkel való szembenézés és egy (többek között írói) identitáskiépítés, de Szentelekyhez képest ő már túllép a vidékiség puszta kategóriáin, a vidékiség színein, és nem csupán a centrum-periféria (nagyváros-vidék) térpoétikai fogalmak költői alakzatokká való leképezése, szublimálása mentén működteti azt, hanem a térbeli meghatározottságon túl az egyes szubjektumon belül is. Mindemellett pedig kritikai reflexiókat tesz, és az SZK-kép alig észrevehető dekonstruálása mellett elsődlegesen a megképződő szubjektum egységességét, létbizonyságát, realitásértékét kérdőjelezi meg. 6 Vö. pl. Szenteleky az Úgy fáj az élet című lírai novellákat tartalmazó kötetének az olvasóhoz írott bevezetőjével: „Panaszok, sóhajok, ámulások, vágyak, rajongások, nyöszörgések, elkábulások, csüggedések, álmok, emlékezések, meglátások, hazugságok, dalok, jajok, tűnődések, mámorok, hivések, várások, lázadások, elfáradások, mindig csak érzések és érzések és érzések. (...) ez a könyv csupa líra, szerénytelen alanyi költészet tisszességes poétikai formák nélkül. (...) én élni szeretnék e szomorú könyvben. (...) »gyógyíthatatlanul szomorú«-nak érzem az életet." - Szenteleky, Úgy fáj az élet, i. m., 3-5. 7 Ahogy ironikus módon Balázs Attila írja Szentelekyről: „Egy örökké valamiféle szivárványos szigetekre elvágyódó, azonban haláláig a disznósivalkodásos bácskai porban és porlepte akácosban maradó, ott bujkáló, biciklizgető és révedező, széplelkűségében itt-ott elcsorduló, utána rendre pocsék hangulatú falusi orvos, aki ebből a poros-ragacsos, önnön termékenyítette bácskai anyagból megalkotta a vajdasági helyi színek ellentmondásos elméletét." - Balázs, Világsarok +, i. m., 20. 8 Juhász, Műkedvelők, i. m., 8. 9 Radomir Konstantinovic fogalma (vö. Uő., A vidék filozófiája, Fórum-Kijárat, Újvidék-Bp., 2001, ford.: Radies Viktória). 107
