Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - "A művészet nem más, mint nyomhagyás" : - Schrammel Imrével beszélget Ménesi Gábor -
- Miért?- Mert abból, ami Hollóházán rendelkezésre állt, jóval durvább, nehézkesebb porcelánt lehetett csak előállítani. Ehhez igazodva kísérletezni kezdtem, különféle vázlatokat készítettem. Miután tisztáztam, hogy mire nem alkalmas ez az anyag, inkább az érdekelt, hogy mit lehet belőle létrehozni. Munkáim teljes mértékben eltértek az akkoriban kapható és kiállításokon látható porcelánoktól.- Bizonyos darabokon az ujjainak és tenyerének is ott maradt a nyoma. Mit szóltak ehhez a gyár vezetői?- Úgy rúgtak ki Hollóházáról 1962-ben, hogy a lábam se érte a földet. Nem csak oda nem mehettem vissza, hanem az összes magyar porcelángyárból kitiltottak. Pedig nem az volt a célom, hogy munkáimat gyártani kezdjék, csupán próbáltam kikövetkeztetni, hogy merre lehet elindulni az anyag sajátosságai mentén. Tudni kell, hogy a füzérradványi kaolin magas hőmérsékleten rendkívül könnyen elhajlik, ugyanúgy deformálódik, mintha egy húsvéti csokoládényulat kitennénk a napra. Annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, próbáltam kitalálni, mivel tudnám merevíteni a porcelánt. Rájöttem, hogy bizonyos dekoráció kiválóan alkalmas erre, ugyanis ha a színezett porcelánt rácsurgatom, szervesen körbeöleli és stabilizálja a formát. Másrészt az érdekelt, hogyan lehetne az akkor szokásos figurakészítéssel szemben másfajta utat keresni. Nem gipszformába öntöttem bele az előre megmintázott figurát, hanem a porcelán anyagát síklapokra kiöntve úgy hajtogattam meg, hogy abból összeálljon valami. Érdekes egyébként - és ez a korszak ellentmondásaira mutat rá -, hogy az Ipari művészet című kötetben, amit 1960-ban adott ki az Iparművészeti Tanács, leközölték azokat a munkáimat, melyeket Hollóházán kísérletképpen csináltam.- Hollóházáról történő eltávolítása után egy időre szakított is a porcelánnal?- Nem tehettem mást, hiszen porcelánnal csak gyári körülmények között lehetett dolgozni. Ekkor fordultam a samott felé, és rájöttem, hogy bizonyos hőmérséklet fölött egészen más folyamatok zajlanak le a tűzben. A fémek például megolvadnak és megfestik a samottot. Először szabályos tálakat készítettem, melyekbe különféle fémlapokat tettem, s ezek meghagyták a lenyomatukat, azt követően különféle samottdarabokat égettem ki hasonló módszerrel.- A samottból készült munkákat mutatta meg 1963 márciusában a Csók Galériában Fekete Györggyel és Nagy Józseffel közös kiállításukon, ahol tárgyformáló művészekként határozták meg önmagukat.- Igen. Ezt a meghatározást egyik kollégánk találta ki, aki a katalógust írta. Igaz is, meg nem is. Tényleg tárgyakat formáltunk, mert a műtárgy is tárgy. Nem tetszett nekünk az iparművész szó, mert gyakran pejoratív értelemben használták. Pátzay szerint elkülöníthetjük a nagy és a kis művészeteket, az utóbbi kategóriába sorolható az iparművészet. Ez a megkülönböztetés egyébként a mai napig észrevehető. Ha én keramikusként csinálok egy szobrot, azt az Iparművészeti Múzeumban helyezhetem el, ha viszont bronzba öntöm, akkor már bevihetem a Nemzeti Galériába. Az egyik értékes, a másik a „futottak még" kategóriába tartozik.- Milyen volt az említett kiállítás fogadtatása?- Nem mondható rossznak, habár Aczél György - mint ez utólag kiderült - gondolkodott azon, hogy bezáratja. Hruscsov akkoriban mondta el híres beszédét - meg is jelent a Népszabadságban -, amelyben arról értekezett, hogy meddig tekinthető művészetnek a modem művészet, és mikortól válik nem kívánatossá. Egy nő - Margit Margit aláírással 94
