Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - "A művészet nem más, mint nyomhagyás" : - Schrammel Imrével beszélget Ménesi Gábor -

úgy gondolja, tartson velük. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. A főiskola két helyszínen működött: a Zugligetben volt az alma mater, a Kinizsi utcán, az Iparművészeti Múzeum oldalában, ahol néhány évvel korábban a tanulmányaimat kezdtem, csak a műhelyek maradtak. Mivel akkor a diplomamunkámmal foglalkoztam, többnyire ott tartózkodtam, miként még néhányan a különböző szakokról. Nekem telefonáltak a Zugligetből, hogy a főiskola egységesen kivonul, és mi, akik a Kinizsi utcai épületben tartózkodunk, csatlakozzunk hozzájuk a Petőfi-szobornál. Egy rajzlapra szénnel írtam rá a felhívást, és alá is írtam. Kitűztem a bejárattal szemben lévő oszlopra, és megfelelő időben kivonultunk. Elindult a menet a Petőfi-szobortól a mai Nyugati tér és a Szent István körút érintésével a Margit hídon át, egészen a Bem-szoborig, s útközben tömegek csatlakoztak hozzánk. A Bem-szobomál elhangzottak a beszédek, és egyre hangosabban skandáltuk, hogy „rusz- kik haza". Jó néhányan átmentünk a Parlament elé. Sinkovits Imre az erkélyen elszavalta a Nemzeti dalt Nyirkos őszi idő volt, hamar sötétedett, és lekapcsolták a lámpákat, hogy a tömeget eloszlassák. Fáklyákat gyújtottunk, szórólapokat osztogattunk, felhevülten Nagy Imrét követeltük, akit először nem engedtek beszélni. Kiabáltunk, hogy oltsák fel a villanyokat. Valaki megpróbált felmászni a tetőre, hogy a Parlament kupolájáról levegye a vörös csillagot. Végül Nagy Imre csillapította le a tömeget, aztán elindultunk haza, én legalábbis eljöttem onnan. Anyám nem messze, a Mecset utcában lakott, és úgy gondoltam, beköszönök hozzá. Az első emeleten volt a lakása, de tőlem tudta meg, hogy mi történt a városban. Gyalog indultam haza Újpestre, mert semmilyen jármű nem közlekedett. A Margit híd budai hídfőjénél, egy talponálló előtt egy kisebb gyülekezetre lettem figyelmes - nem diákok voltak -, megálltam és odahallgattam, hogy miről beszélnek. Közben egyre erősödő csörömpölés hallatszott a Lukács fürdő utcájából, és nemsokára megjelentek a tankok. Magyarok voltak, esztergomi páncélosok, a rádió védelmére mentek. Befordultak, és éppen előttünk állt meg az első, hogy bevárja a többieket. A parancsnok kint volt a toronyban, egy páran felmásztak hozzá. A forradalom eldurvulásának egyik oka az volt, hogy az ávósok később lelőtték a páncélosok parancsnokát, mert úgy érezték, hogy bratyizik a néppel. Hazafelé indultam, és útközben egyre több teherautó jött velem szembe észak felől, tele munkásokkal, és láttam, hogy fegyver volt náluk. Újpesten is kitört a balhé, nagy lövöldözés volt, mert a rendőrségről akarták kihozni a fegyvereket, a rendőrök lelőttek egy fiatal munkást, akit a szovjet emlékművön ravataloztak fel.

Október 25-én merészkedtem be először a városba, megint gyalog mentem a kihalt utcákon, többfelé lövöldözést hallottam. A Kinizsi utcai műhelybe akartam bemenni, hogy megnézzem a diplomamunkámat. Akkor még nem tudtam, hogy a környéken volt a forradalom egyik gócpontja. Mivel az Üllői út teljes hosszában lőttek, nem kelhettem át az úttesten, és nem tudtam bemenni az iskolába. Véletlenül találkoztam Nagy Jóska barátommal, felmentünk a hegyre, a főiskola kollégiumába, ott töltöttük az éjszakát. Másnap valahogy visszamentem Újpestre, de akkor egy ideig bejönni nem tudtam. Az osztály- társnőm, akivel jártam, az öccsével kijött hozzám, mert néhány napig nem tudtak rólam semmit. Másfél hétig tartó eufórikus állapot alakult ki, aminek november 4-én a szovjet tankok vetettek véget, s a megtorlástól félve rengetegen elhagyták az országot. Rendkívül nehéz időszak volt, a főiskola romos állapotba került. A kollégiumban lakó diákok közül szinte mindenki külföldre ment.

— Önben nem merült fel, hogy elhagyja az országot?- De igen, megfordult a fejemben. A tervem is megvolt ehhez. Úgy gondoltam, hogy ha úgy alakul a helyzet, elmegyek a határnál lakó nagymamámhoz, a konyhaablakból meglesem, mikor halad el az őrség, és a megfelelő pillanatban elhagyom az országot. Tudtam, hol lehet átjutni a határon, mert két nyáron keresztül a határsávban dolgoztam

92