Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Horváth Adrienn: Müsztikósz; Por; La traversée; tente; Álhaiku
Por Lassan öregszik rá a por anyámra látni vélem egyik lábát maga alá hajtogatva feküdni mint a szabadba bocsájtás előtti még félkész papírmasé figura. a zenit felé közelít s közben felhőtlen tájbámulást álmodik. a köztünk lévő falon át lesem tovább nem szakadó világát. nyolchuszonhárom - ajtainkat gondosan hajtjuk magunkra korai érkezés, hosszú sorállás, kemény belépő a pusztai farkas matinéira. és amíg ő ott fenn, alant a magányos szamovár töpreng a kredencen, törött fülű poharába most nem főz teát az anyám. Két horkantás között elhallott morzejelként ajtaja sarokpántjába akadok. egyedül vanva-vagyok. de tudom, hogy ilyenkor neki is kicsit megnyugszik, megpihen a keze, nem facsar tovább kicsit könnyebb most a magnak, nem visít ma már. mindig van a holnapra után, az idő mindig csakfejreáll a mutatók aláhullnak, hogy a megszokás apácarácsán ismét felkússzanak. mert könnyebb így az észnek, nem borul tovább. a csepegtetőn száradnak a telefonba szokva mondott szavaim felettük a hiány-os, szeret-etes porcelántartók szép sorban. érkeztemre kiürülnek mind ebben a csokorban. és így alkalomról-alkalomra mintha kötelező lenne az öregedés a szelektálás nélküli ömlesztett felejtés: se műanyag, se üveg, pláne nem papír, ha nem látom, akkor nincs is a felvett manír. csak az anyám, és mindig pont úgy, ahogy én hagyom a magáéra; isa por, meg ez a csönd vogymuk és közöttünk a félkereszt fellógatva. kinek-kinek oldalán a sajátja. 81
