Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov : Legendárium

Elvész a Ladoga-tavon, felszikrázva. Van még remény?

Az árnyak költője vagyok, hallgathatom az árnyakat.

Hamarosan kereshetem közöttük majd árnyékomat.

Árnnyá válók nemsokára,

Prospero varázsszavára, fénycsóvaként ellobbanok vissza se nézek a fákra.

A légben Ariel röhög.

*A vers, mintegy a szonetteket folytatva, kezdi el azokat a végtelen töprengéseket, amelyek át- meg átszövik nagyapám öregkori verseit, végeérhetetlenül variálva egymást, s próbálják vizionálni a halál utáni létet. Nagyapám felfogása szerint a halál csak a test végét jelenti, a lélek, fénysugár alakjában röppenve tova, tovább él... - Tatjána Bogdanova

A bűntudat

utólagos pótlás

Kezembe villoghat a kés, mindig lesz, mindig annyi rés, honnan kibújva ideér, és megint folyni fog a vér. Akakij, döglött pókunk.

Biztosan tudom, visszajön, mióta vele álmodom ?

És a bosszúja szörnyű lesz, hálójába von és megesz.

Nem segítnek az árnyak?

Nem segíthet már senki sem. Nem leszek holt, se eleven. Mindig csodákra vágytam, s valahol elhibáztam. Vagdoshatom a hálót.

76