Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov : Legendárium
többször újraolvasott elbeszélése volt, egyébként is, ahogy nekem is elmesélte washingtoni látogatásuk alatt, Andrejjel együtt, egyszerűen imádták Hoffmann borzongató, sejtelmes történeteit. - Tatjána Bogdanova 4. A tó Felcsendül megint, soha meg nem unja, szélben morajló basszus baritonja, Nincs megállás. Nézem a tavat. A Ladogából, ami megmaradt. Nincs apelláta. Porlanak havak, ami a régi havakból maradt, egymásra kopírozódnak tavak, havak, halak és lángoló nyarak. És Andrejt látom az áramlatokban, hatvan éve halott fivéremet, kutyaúszásban közeledik, itt van, gyerekek vagyunk megint, gyerekek. Él még a tó. A versben örök nyár van. Megközelítem kutyaúszásban. *A szonett, mintegy folytatva a családi legendárium darabjait, felejthetetlen fivérét idézi fel, kiábrándultán, a veszteségeket mintegy tudatosítva... Andrej szintén sokat szerepel nagyapám verseiben, a párizsi éveitől kezdődően, amikor hetekkel a tragédia után értesülhetett arról, hogy istenített bátyja hősi halált halt a galíciai fronton, a sors kifogyhatatlan szeszélyeként, nagyjából édesapjukkal egy időben. Egykori úszásaikat idézi fel, tudatosítva, hogy a helyszínek - így szeretett Ladoga-tavuk is, másutt a kastély, a kert, a kert végén folydogáló patak, a nyírfák, a muzsikok tavaszt hírelő, égő szalmabábui - elválaszthatatlan immár kettőjük mindörökre összefonódó emlékeitől és halott testvére alakjától. - Tatjána Bogdanova 73
