Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Sigmond István: Sztrájkolni a mennyekben nem lehet; Csoportterápia; Többarcú nyomor

állították, majd hasrafektették a lepedőre. - Nézz oda, milyen gatyóresze van, életemben nem láttam ilyet - csodálkozott a ragyás, és letépte a papról az alsóneműt.

A papnak eszébe sem jutott, hogy segítségért lehetne kiáltani, imádkozott, először csak magában, aztán hangosan is. Négyen erőszakolták meg egymás után. Aztán otthagyták a hálószobában, s kimentek a konyhába. Öten papi öltözékben ültek a konyhaasztal körül, a többiek a földön kuporogva várták a volt kóristát, hogy jelt adjon az indulásra. A ragyás és társai is kiválogatták a nekik való öltözéket, maradt még elég bőven. Nagyon elégedettek voltak mindannyian, különösen, hogy volt idejük teljesen kiüresíteni a lakást, csak a bútorok maradtak a helyükön, a rengeteg könyv és a zongora melletti asztalkán tartott kották, ez utóbbiakra senki sem tartott igényt. Az összeszedett tárgyak ott voltak mindegyikük keze ügyében, bőröndökbe, dobozokba, ládákba, műanyag zacskókba becsomagolva, ketten meg lepedőkbe kötötték a holmikat, szállításra előkészítve. Aztán megjelent a volt kórista is.- A pap hol van? - érdeklődött.- Visszavonult - válaszolt a ragyás arcú -, nem érezte jól magát. - Ez egy úriember, mindegyikünknek adott valamit -, mutatott az előkészített csomagokra.- Semmi baj - mondta a volt kórista -, holnap majd visszajövök, hogy megköszönjem a jóságát, megmutatom neki a Miatyánkokat is, sajnos, kivétel nélkül csapnivalóak. De majd írni is megtanít benneteket, gondolom.- Nagy örömmel jövünk bármikor - mondta a ragyás képű -, legközelebb biztosan meghív ebédre is bennünket, úgy láttam, hogy szeretne több időt is eltölteni velünk.

Egy fél évig tartott a nyomozás. A rendőrség minden bokrot átkutatott a sétatéren, kora hajnalban átfésülték a park melleti tömbházak lépcsőházait, mindenhol megfordultak, ahol a lakás nélkül élők éjszakára meghúzódtak, amíg hosszú hónapok keresgélése után végre találtak egy vackot, ahol egy pokróc alól előkerült öt könyv, az első oldalakon a pap kézjegyével, a pap könyvtárában tartott könyvek mindegyikéhez hasonlóan. A volt kórista vacka volt. Tizenkét év börtönre ítélték, erőszakos nemi közösülés és rablás bűntettéért, a pap többször hangoztatta, hogy lehet a koldusok mindegyikét hibáztatni, de a volt kóristát semmiképpen, a könyveket ő adta neki kölcsön olvasásra, és biztosan visszahozta volna, de a bíróság nem vette figyelembe a pap által vallottakat, a bűnjelek - a volt kórista vackán talált könyvek - perdöntőknek bizonyultak. A vádlottat hiába faggatták, nem adta ki a társait, viszont megköszönte a büntetést, és Istennek is hálát adott, hogy hosszú időre lakást kapott, és a napi háromszori étkezés is megoldódott végre. És feltételezhetően nem fog megfagyni télen, s kánikulában sem fog felfőni az agyveleje. Énekelve vonult be a börtönbe.

68