Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Sigmond István: Sztrájkolni a mennyekben nem lehet; Csoportterápia; Többarcú nyomor
Többarcú nyomor A koldusok lemeztelenített testtel álltak az ortodox templom bejárata előtt, és egyházi énekeket próbáltak énekelni, kevés sikerrel, ugyanis hitetlenek voltak mindahányan, de szerencséjükre igen nagy segítségükre volt előénekesük, aki valamikor az opera kórusának a tagja volt, de menet közben eladósodott, nem tudta kifizetni a bérbe kapott lakás költségeit, egy-két évig tolerálta ugyan a helyzetet a polgármesteri hivatal, a gáz-, villany- és vízművek egyaránt, aztán egyszer csak az utcán találta magát, nem voltak rokonai, az éneklésen kívül semmihez sem értett, nem volt kitől segítséget kérnie. Viszont a koldusok között ő volt az egyedüli értelmiségi, így hát ő volt a rongyosok szószólója. Amikor vasárnap délben kijöttek a hívek a templomból, nem állították meg őket, megvárták a papokat, amíg megjelennek, aztán körbevettek egy fehér szakáiba, rangidősnek látszó papot, és nem engedték, hogy a templom előtti teret elhagyja.- Mit akarnak? - kérdezte a pap kissé ijedten.- Etelt - mondta a szóvivő -, lakást, megértést, szeretetet. És munkát is szívesen vállalnánk, ha az egyház segítene nekünk.- Meztelenül?- Rongyainkat már nem tudjuk viselni, mocskosak és büdösek, nincs hol kimossuk őket, és ezek a ruháknak nevezett rongyok már alig-alig takarják el a testünket.- Nézzék - mondta a pap -, kérelmeik közül a megértést vállalom. Szeretetre csak akkor számíthatnak, ha vasárnaponként eljárnak a templomba, amikor úrvacsorát osztanak, mindannyian ott állnak a sorban, és nap mint nap imádkoznak.- Elfelejtettük az imákat - mondta a szószóló -, már csak káromkodni tudunk, rimánkodni és fenyegetni. Állatokká silányodtunk. Tanítson meg imádkozni, s mi akkor jövünk a templomba, amikor akarja.- Nekem nő is kellene - mondta egy ragyás arcú.- Hát, ilyesmivel az egyház végképp nem foglalkozik. Szégyellje magát! - mondta a pap. - Magának ez a fő gondja? S ezért jött meztelenül a templom elé? Rongyaikkal együtt a szégyenérzetüket is kidobták a szemétbe?- Felejtse el - mondta a szószóló -, ez a pasi agyilag egy kicsit lökött, a többség a mi köreinkben is megveti az ilyet.- Hát, akkor mi legyen? - kérdezte a pap.- Amire kértem, azt tegye meg. Tanítson meg imádkozni, adjon ruhákat, lábbelit, kenyeret, később majd valami lakást is, ha lehet. Mi meg itt leszünk minden vasárnap a maga templomában, imádkozni fogunk és úrvacsorát veszünk, amikor erre sor kerül. 66
