Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 1. szám - Sigmond István: Ünnep van mindenütt : a mennyben, a földön, a föld alatt
Sigmond István • • Ünnep van mindenütt: a mennyben, a földön, a föld alatt Zuzunak nem voltak gyilkos ösztönei, s hogy ki tudja, miért, reverendát hordott állandóan, bizonyára elvetemült környezete is rosszallotta volna, ha papi öltözékben időnként belemártja késeit egy-egy halandóba, vagy ha hosszú téli sáljával fojtogatna valakit, hol ezért, hol azért, hol semmiért, csak úgy, a gyilkolás kedvéért, ahogy Vastag Berci teszi, nem éppen nap mint nap, de amikor rájön az ölhetnék, látni rajta, mert szinte vérben forog a szeme, erősen liheg, toporzékol, néha fel- felüvölt az égre, olyankor mindenki elmenekül a közeléből, legtöbbször sikerrel. Vastag Bercinek ilyenkor mindenképpen ölni kell, teljesen mindegy, hogy embert vagy állatot, csak akkor nyugszik meg, ha sikerült kioltania egy életet. Úgy néz ki, hogy Zuzu volt a környezetében a legbátrabb, mert egy nap, amikor Vastag Berci nyugalmi állapotban szopogatta az apjától örökölt pipáját, megkérdezte tőle, hogy tulajdonképpen miért kell időnként elvenni valakinek vagy valaminek az életét, Vastag Berci hosszan elnézett a messzeségbe, s bölcs mosoly kíséretében válaszolt.- Igen sok hitetlen van a golyóbison.- Istennek gondja van erre is - merészelt ellentmondani Zuzu, de Vastag Berci nem értett egyet vele.- Isten jobban vigyáz a hitetlenekre, mint reánk. Remélem, te imádkozol?- Persze, naponta háromszor is - sietett Zuzu válaszolni, ha nem tudta volna a Miatyánkot, akkor is ezt válaszolta volna. Zuzu attól szenvedett nagyon, ha észrevette, hogy társai közül egyik-másik több ingósággal rendelkezik, mint ő maga. Likas Jenőnek például volt egy matraca is, nem átallotta ezen a csodán aludni éjszaka, alig fért el a csatorna keskeny aljában, de valahogy beszuszukálta ügyesen, és jó nagyokat horkolva aludt el nyögdécselve kuporgó társai között. Aztán nappal kiadta bérbe a matracot egy-egy órára, így pénze is neki volt a legtöbb, sokszor elüldögélt a matracán, és eszegette a környező üzletekből összelopkodott, vagy éppenséggel megvásárolt ételeket. Senkinek semmit sem adott, egyfolytában ette a sült csirkét, a bécsiszeleteket, narancsot, csokoládétésztákat, egyszer egy tortát is lehozott magával, és felfalta az egészet. Zuzu ezt képtelen volt elviselni. Nem volt bűntudata sem előtte, sem utána, de kénytelen volt felhívni Vastag Berci figyelmét egy igen lényeges tényezőre:- Likas Jenő sosem imádkozik - suttogta jelentőségteljesen. Másnap ott ültek Vastag Berci körül mindannyian: Zuzu, Likas Jenő, Kedves Juci, aki örömlányként ingyen osztogatta bájait, bármikor és bárkinek. Likas Jenő 26
