Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Tolnai Ottó: Egy kosár déligyümölcs, egy kosár hal... : Pintér Lajos 60. születésnapjára
mint én. Vagy az sincs kizárva, egyáltalán nem is ismerte, csak a nevét hallotta, és majd csak a telefonhívások hatására olvasott utána. Akkor elmondtam neki, hogy van Magyarországon egy vidéki irodalmi folyóirat, melynek Kapuscinski a házi szerzője, majd minden művét megjelentették folytatásban. Boro csak nézett, ezt sem volt képes felfogni, csak nézett; már arra gondoltam, új regényt ír arról az alföldi városról, ahol Kapuscinski a legismertebb szerző, a borbély is ismeri, a pincérnő és a hentes is... Később Lajoska valami írószövetségi küldetésben Belgrádba érkezett Évával. Danilo Kis várta őket. Őt kérte meg ugyanis az írószövetség, kísérje a magyar vendégeket, tolmácsoljon nekik. Gyorsan összebarátkoztak. Danilo, aki Montenegróban nőtt fel, azonnal megérezhette, Lajoska másképpen fogja meg, szeretgeti-ízleli a szavakat. Úgy, mint a déligyümölcsöt. És azt is, most utalnék a fenti idézetre, mármint hogy Zsorzs nemcsak hogy nem ért a kereskedéshez, hanem humorérzéke sincs (és ez egy igen komoly kisi kritérium, az íróembereket illetően is), hogy Lajoskának milyen finom humorérzéke van. Szeretem, ha mesél találkozásaikról, együttlétükről, mert mondja, folyamatosan együtt voltak, Danilo csak akkor ment haza, ha elfogyott a pénzük, ahogyan azt is szeretem, amikor Maurits vagy Nagy József mesél például Kissel való találkozásairól. Nyurga, aranyos, vidám, vibráló, csupa szellem ember volt, mondja Lajoska. Nem is lehet párját találni, mert a csupa szellem emberek szinte sosem ilyen aranyosak, sosem ilyen vidámak. Időnk nagy részét, meséli tovább, a Fracuska sedam íróklubjában töltöttük, ami olyan volt, akár egy puskaporraktár, pártütő barlang. Igen, azok a napok éppen Danilo új könyve, a Boris Davidovic síremléke körül kirobbanni készülő botrány előtti, utolsó nyugodt napok voltak, talán azért is volt olyan fontos számára akkor az a két, Magyarországról érkezett ember, Lajoska és Évi, mert érezte, már mozog a lába alatt a föld. Mire Újvidékre értek, már ki is tört a könyv körüli botrány, Danilo többé már sosem is nyugodhatott meg. Később, egy napon, akkor már igen otthonosak voltunk Csongrádon (az egyik legnagyobb délszláv író, Crnjanski szülővárosában), felhívott bennünket Lajoska, mondta, egyik rokona Szabadkára ment, csempét vásárolni... És elesett, és fejét az út éles padkájába verte. A mentő az újvidéki kórházba szállította... Jutkával megkerestük a tartományi kórház sokkszobájában. Majd az édesanyja lejött hozzánk, tőlünk járt látogatni fiát, ugyanis ha ő beszélt hozzá, mintha hallotta volna... Amikor meghalt, Jutka minden képességére szükség volt, hogy haza tudjuk szállítani a hulláját. Emlékszem, az édesanyja egyre csak nézte a fia befáslizott fejét. És egyszer csak, szinte felkiáltva, azt mondta, nézzétek, pilótasapka van rajta! Gyerekkorában pilóta szeretett volna lenni. És lám, most pilótasapka van a fején! így repült el... Aztán a bácstopolyai szobrász, Dudás Sándor, legjobb köztéri szobrunk, a magyarkanizsai A költő és a festő (Koncz és Dobó) megalkotója lett a csongrádi szobrász művésztelep vezetője... És persze mind otthonosabbak lettünk Kecskeméten is. A Katona József Színház Tömöry rendezésében műsorra tűzte a Végeladást. 33
