Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 3. szám - PINTÉR LAJOS HATVANÉVES - Pintér Lajos: Tört/én/elem
Kétfelé feszít a világ, egyes embert is, társadalmat is, emberiséget is. A provincializmus felé egyrészt, a globalizmus felé másrészt. A provincializmus zsákutcás fejlődés, zsákutcás értékrend, Bibó István nevét itt egyszer hadd írom le, a társadalmi folyamatok elemzésének ő a legnagyobb alakja. Provinciális, marginális helyzetbe népek is kerülhetnek, például a Szovjetunió északi peremvidékén élő finnugor rokonaink14: vótok, lívek, vepszék. Akik a nyelvi, kulturális és politikai másság peremvidékére szorulva halálra ítéltettek. A provincialitás vagy marginalitás tehát kulturális vagy politikai értelemben vett halálos veszedelem. Másik veszély ennek ellentéte, a globalizmus. Sőt a jelentkező militáns globalizmus. A globalizmus nem tisztel egyéni akaratot, nem tisztel másságot, nem tisztel azonosságot, világunk egyik legszentebb kategóriáját, nem tiszteli az identitást, azonosságkeresésünket, nem tisztel családot, nemzetet, földrészek sajátosságát (lásd európai kultúra), nem tisztel népet, nemzetet, nem tisztel hagyományos kultúrát, nem tisztel általában humán kultúrát sem, technikai eszközök fejlődésére redukálja a fejlődést. Nem tiszteli általában az emberi létet sem, megjeleníti a globális fenyegetést: a világháborút, az atomkatasztrófát, az ökológiai katasztrófát. E két szélsőség sziklatömbjei között, tengerből kiálló jéghegyei között kormányozza hajóját a Titanic-emberiség. S kicsit visszább lépve, egyszerűbb gondolatok felé. A családfát nézve dinasztikus jegyeket is vélek felfedezni. Ezek jelentőségét igen nagynak látom, hiszen a család: felhalmozott, megőrzött és gyarapítóit erkölcsi, szellemi és anyagi tőke is. E dinasztikus mozzanat egyik ága a parasztpolgár: a mintagazda Csernusok több generációja. Ennek a „dinasztiának" a többgenerációs és két évszázados meglétét az értelmiségi szerepek újabb túlsúlya szünteti meg. A másik dinasztia pedig a pedagógusé. Nagymamátok tanító, Csernus Feri bácsi nagybátyátok mindhárom gyermeke, mindhárman tanárok. Szüléitek az ország első egyetemén és első kollégiumában (az Eötvös-kollégiumban, hol egykor diákként Balázs Béla szövegére Kodály úr fütyült zenét), tehát az Eötvös- kollégiumban végzett tanár. S Lajos fiam is tanár szakos bölcsészhallgató. Tehát a tanári, bölcsésztudósi hivatás többgenerációs öröksége látszik kirajzolódni. A művészlétet nem tudom, epizódnak vagy dinasztikus jegynek tekintsem. Csernus Farkas hegedűkészítő egykor művészi iparoságban dolgozó szakember, édesapátok pedig író. Ez inkább csak epizódnak, mintsem meghatározó tendenciának tűnik egyelőre a család történetében. Még egy elemzési út elől nem szeretnék kitérni, a család egészségi hajlamairól szólni, bár itt ismereteim meglehetősen hiányosak. Édesanyátok ágán a tipikus betegségjegyeket nem ismerem, de általában hosszú életkort és jó egészségi tendenciákat látok. Édesapátok családjában, a Csernusok részéről mindenhol hosszú 14 Katona Imre kiigazítása, hogy a vót, lív, vepsze baltikumi nép volt. Keressünk tehát közelebbi, pontosabban definiált népeket e sorsból, sajnos találunk. A szakirodalom különben fentieket balti finnként (balti-finn alapnyelv) a „nyelvcsaládhoz" sorolja, de találunk közelebbi, történelemmé, nyelvemlékké vált, rokon népeket is: a szamojédeket, osztjákokat, vogulokat például. A szamojédek szerintem a legtávolabbi nyelvrokonaink, az uráli apanyelv két ága: a finnugor és a szamojéd. Nem az összes szamojéd nép halt ki. És például az osztjákok és a vogulok még létező népek. 19
