Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Vetkőztetik a menyasszonyt? Jóry Judit prózaíróval beszélget Kurdy Fehér János
a fejemben, nem használom eleget. Apám még arra is figyelmeztetett, hogy egy úrilány nem hord gyűrűt a középső ujján. Gyerekkori leveleim egy jó tanuló, illedelmes, rokonaira figyelő kislányt mutatnak. Ezt írom most. Ez a réteg kihalt. Már a gyerekeik is idősek. Sok ismerősöm, hozzám hasonlóan, még próbálta átadni a tanultakat. Az sem mellékes, hogy férjem nagyapja a híres Györffy István néprajzprofesszor volt. Talán Thomas Mann-hoz kellene fordulnunk. Szerinte az első generáció pénzt szerez, a második tanul, a harmadik esetleg herdál vagy művészetbe fektet. Félek, hogy kihal ez a tudás, de lehet, hogy a tanulással újratermelődik. S hogy ez hogy néz ki a hétköznapokban? A felszínen az ész és a viselkedés a mérvadó. Mögötte a valóságos, bűnökkel, botlásokkal sújtott ember. De fontos a tradíció megtartása, talán nevetséges, mert nem vagyok igazán vallásos, neveltetésem ellenére, de a tízparancsolat alapmű. Legalább tiszteld a szüléidét: ez már jó. Mostanában sok levelet, képeslapot olvastam felmenőimtől. Szeretet és figyelem áramlik belőlük. Aztán a mondások: hogy tartsd meg a családi ezüstöt, ne herdálj stb. Ezek kis dolgok, de ha mindent végignéznénk, sok dolog kiderülne. Anyám és anyósom halálával befejeződött egy korszak. Először felső polgári lét. Később az úri középosztály, ahogy ezt nevezték. A háború után ez a réteg szinte titokban létezett, majd egyre stigmatizáltabb lett. A szabályok nem betartásra valók, hanem azok tudására, értelmezésére. Talán a poroszos nevelés is - amiből én kevesebbet kaptam - jó, de dacreakciót, ellenállást szült. Sokszor dacolok az illemmel, de tudom. A tudás a fontos. Amúgy mindig a felsőbb osztályok érintkeznek könnyebben az alsóbb osztályokkal. Engem nagy örömmel tölt el egy egyszerű, vidéki fiú okossága. Tehetsége. Zavart régebben az egyes arisztokrata leszármazottak gőgje. Azért néha hiányzik egy igazi, okos értelmiségi, polgári viselkedéssel. Alig van belőlük. Amúgy meg egy kicsit néha műveltségük ellenére egysíkúak. Orwell szűkmarkúan két részre bontja a társadalmat: szegényekre és gazdagokra. Ezt gazdasági szempontból gondolja. Később a társadalom egész lépcsősorát említi, továbbá azt, hogy kulturális tekintetben nehéz attól az osztálytól elszakadni, amelybe születtünk. Oscar Wilde is határozottan és keményen öt-hat osztályt, réteget különböztet meg. Stuart Chapin szociológus a Contemporary American Institutionban a nappaliban elhelyezett árulkodó társadalmi jelvényekről beszél. Beszédünkkel szakadatlanul hirdetjük társadalmi állapotunkat. A nyelvünk ránk vall. Szólj, hadd lássalak! Mások a felső osztályról beszélve említik: a stílus, ízlés, tudatosság fontos, éppúgy, mint a pénz. Az X osztályba nem lehet születni. Minden felmenőt meg kell tagadni. A városba özönlő fiatalság, amely a művészetnek, írásnak, alkotó munkának szentelné az életét, és belekerülhet az áhított rendbe, az X-be (C. Wright Mills), amelyet pénztelen arisztokráciának is neveznek.- A megjelenő könyvek belekerülnek az irodalmi élet színtereire. Az ismertetők, kritikák, ajánlások, vélemények nyílt és titkos útjai jelölik ki egy-egy szerző és művei mozgásterét. Ugyanakkor a regény is termék, amit el kell tudni adni. Miként éled meg ezt a becsatornázást? Milyen helyet vívtál ki magadnak?- Az irodalmi létben való részvételem talán moderáltnak mondható. Hogy milyen helyet vívtam ki magamnak? Engedelmes tanulóhoz hasonlóan komoly PR-munkát végeztem. Mintegy ötven levél, recenzió, megemlítés, e-mail-mondat, interjú van a birtokomban, már meghalt híresebb emberek magánlevelei vagy filmes interjúi. Megtettem a tőlem telhetőt, de úgy tűnik, kilógok az irodalmi közéletből, kanálisokból. Bár magyar szakos is vagyok, művészettörténészként nehéz volt a helyzetünk. Nyolcvan magyar szakos mellett volt tíz művészettörténész. A magyarosokkal mostanában kezdjük segíteni egymást. Jobbára ők segítenek nekem. Akiadóm eseményeire igyekszem elmenni, 100
