Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Vetkőztetik a menyasszonyt? Jóry Judit prózaíróval beszélget Kurdy Fehér János
Akkor azt mondtam, ne jelenjen meg. Feltehetően rájöttek, hogy a szöveg szerkeszthetet- len, aztán arra is, hogy én is szerkeszthetetlen vagyok. Feladták.- A könyveidben sok eltérő mikro-szövegvilágot lehet felfedezni, amelyeknek más-más a szóhasználata. Milyen kapcsolatban vagy más, például kritikai, tudományos vagy szépirodalmi szövegekkel?- Valamilyen sajátos kapcsolat bizonyára van közöttük. Egyik szöveg ingerli vagy inspirálja a másikat. A text maga hatással van rám. Érdekel a nyelv. A magyar nyelv egy csoda, de az idegen szavak szériáját is szeretem, szinonimaként értelmezem őket. Kíváncsivá tesz a rétegnyelv, az argó, a szleng. Szeretem az iparosok nyelvét vagy a benzinkutasokét, a lovászokét. Felderít. A non'art szöveg sokszor jó. A buta szóhasználat felbosszant. A latin szavak, az orvosi kifejezések fontosak. Most az 1945 előtti társasági szlenget keresgélem, amely német, francia és jiddis szavakból kontaminálódik. Persze a képzőművészettel kapcsolatos írások bekerülnek a szövegtestbe, szövegkorpuszba. De ilyen tekintetben a szép- irodalom izgat legjobban. A szövegközöttiség. A szélseperte, szélcsiszolta égbolttal. Vagy a „...gombotska, bimbotska..." (Weöres), vagy fordítva. Egy megcsillanó ablak, vagy egy ház poros padlása, könyvekkel és kofferekkel. Ezt egy kastélyrészbe (Palazzo Torlonia) tettem, ahol sok időt töltöttem. Gyerekkoromtól - különös dolgok miatt -, mint egyedül hagyott egyke, klasszikusokat olvastam, fejből tudom, hogy hol van a polcon egy gyanús citátum. Most egy könyvbemutatón a híres irodalomtörténész megdicsérte az írót, hogy nincs a könyvében idegen szöveg. Meglepődtem, mert én élvezetesnek találom a beemelt vagy átvett, átemelt vagy inceszt szöveget. Lehet, hogy rosszul csinálom? De inspirál egy barátom textje, verse, szövegkezdeménye, levele, mélje, élő szövege, vicce, szlengje, kötőszóként használt szavak rendje, a nép vagy egy túlképzett nyelve.- A Jóry-szöveget olvasva kitűnik, hogy írójuk bensőséges viszonyban van az embert körbeölelő, néha elnyelő tárgyi univerzummal: mindenféle tárgyak és dolgok, épületdarabok, szobabelsők, ruhafoszlányok kavarognak a mondataidban. Milyen hatással van szövegeidre a képzőművészet?- A képzőművészet, mint szerkesztői elv, mint egyfajta koreográfia nem hiszem, hogy hatással van rám. Nem nagyon szerkesztek. Persze megint a tudattalan, hátha mégis. Az persze más, hogy beugrik egy kép, egy részlet, egy szín. Az írás egy építmény. Ennyiben hasonlatos egy könyv és egy katedrális. Az alap (közös tudás, keresztény kultúrkör, műveltség), aztán tégláról téglára, méterről, méterre. írás betűről betűre. Betűkatonák, kriptogén jelek sorjáznak. S ha nem az európai kultúrkör, akkor utána olvasás, szöveglopás, szövegeltulajdonítás. A Hóbandázsban a szerájok világa. Keresés, olvasás vakulásig.- Alapkutatásokat végzet tárgyügyekben?- Alapkutatás? Mindig kutatok. Volt például az erdélyi főúri viselet, most pedig, amikor a szüléimről írok „polgári" prózát, mivel a hirosimai atomtámadás délelőttjén születtem, megkerestem a repülő nevét, Hirohitó császár kapitulációját, tbc-mibenlétét, Enola gay-t stb., '45 előtti tollakat, cigarettákat keresek. A Havazásnál a szerájok világa egy egész könyvespolcsort felemésztett. A menyasszonynál Debrecen térképe, minden mozi neve, az Invalidusok épületének története, budapesti beedekker vagy guida, mindent tudni kellett pontosan. Az Ulyssest az Adrián írta, a mester, s minden boltnak utánanézett.- Nagyon sok mindenkit ismertél a 60-as, 70-es, 80-as, 90-es években. Csak néhány hívó név: Jancsó Miklós, Bódy Gábor, Vető János, Erdély Miklós. Mind csupa ikonikus figura. Egyik szövegedbe bekerült Udo Kierrel megélt sztorid is. Kik voltak azok, akik valóban megkerülhetetlenek lettek számodra, és így írásaidban is visszatérnek? 95
