Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 2. szám - Vetkőztetik a menyasszonyt? Jóry Judit prózaíróval beszélget Kurdy Fehér János

mányos munkatárs évekig az OMF-nél, s art director egy angol telivérekkel foglalkozó magyar-nyugatnémet vegyes vállalatnál.

A fiam növekedésével már komolyabb művészeti munkákat végeztem: megnyitók, katalógusok, könyvek írása. Újságíróként vagy öt-hat évig képzőművészeti és irodalmi cikkeket írtam. Ugyanezt csináltam interjúk formájában a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének. Voltam VIP-vendég Monsban, Brüsszel mellett: „Machineá eau, Souplesses hongroises": megnyitás, rendezés, előkészítés, utána számtalan publikáció. Közben Women-díjat nyertem New Yorkban.

Kiállításokat szerveztem, rendeztem és nyitottam meg Rómában, Velencében, mindkét helyen háromszor. Rómához és egy kiállítás szervezéséhez kötődik egy nyelvi, képző- művészeti „szövegközöttiségem", ha használhatok ilyen szabadon egy irodalomelméleti terminust. Miközben a kiállítás ügyeit gombolyítottam, beugrott, hogy ismerek egy máltai lovagot: „sovrano militare Ordine di Malta". Aki mellesleg gróf. Kolléganőm, aki a szervezésben segített, rábukott, hogy legyen ő a megnyitószemély. A gróf igent mondott, szerényen és pironkodva. Egyet kért, hogy helyesen legyen leírva a neve, s a titulusa ne patrónus legyen, hanem „Comitato donoré". A szőke nő, bár ezt minden lehetséges formában közölte vele a lovag, mégis helytelenül írta a nevét, majd ráadásul beírta a grófot a „Patroni"-k közé. A lovag exkuzáló levelet írt Rómába, amelyet nekünk is elküldött Budapestre. így lettem én Caravaggióhoz hasonlóan a Máltai Lovagrend kedvelt „üldözöttje". Aztán megbocsájtottak. Ez azért is érdekes, mert a Máltai Lovagrend ma is egy archaikus és alig érthető nyelvezetet használ, ami igen inspiráló egyébként.

Magyarországon a gödöllői kastélyban, a Mezőgazdasági Múzeumban, a Várban, az OMVH-ban, Szentendrén, a Művészet Malomban, Kecskeméten a Cifrapalotában, s más városokban, a XII. kerületi Barabás-villában kuratóriumi tag vagyok, és számos kiállítás gondozásában és megnyitásában vagyok érdekelt. Egy érdekes megnyitószövegem a Ferenczy-díjazottak című albumban jelent meg. A cikkeim közé alkalmanként az irodalmat is becsempésztem. József Attila-, vagy Nagy László-évfordulóra saját tulajdonú eredeti imprimatúrákat adtam le.

Szépirodalmi munkáim elő- és utóéletét, „píárját" magam intéztem. Mindhárom borítót lányom, Farkas Anna tervezte. Bemutatók és beszélgetések voltak több helyen. A Vetkőztetik a menyasszonyt a PIM mutatta be Csorba Csilla főigazgatónő, Mészáros Sándor szerkesztő részvételével. Majd beszélgetések voltak a Kiscelli Múzeumban, a Filmesházban, a komáromi könyvtárban és egyéb helyeken. így Kecskés Ágnes, Keserű Katalin, Gödrös Frigyes, Györffy Miklós, Tamás Amarillis is bevonódtak. A Havazás - Hóbandázst a Barabás-villában mutatták be. Balázs Attila igazgató és Orosz István beszélgettek a műről. A könyvben található belső fotók miatt, amit Sergio Monaco csinált, Rómában, a Palazzo Torloniában és Velencében is megfordult a kis művészkönyv. A harmadik megjelenés előtt a Barabás-villában volt egy beszélgetés Pályi Andrással, a mostani könyv szerkesztőjével, ahol mind a három regény terítékre került.- Említetted, hogy a gépírónőd kiakadt a szépirodalmi szövegeiden. Talán úgy gondolta, hogy egy budai úrinőnek nem kéne ilyeneket írnia?- Igen, ez is, de talán még ez sem, mert néha hihetetlen szerkóban mentem át ide a szomszédba - ez tán még jobban megzavarta őt. Egy szemléletes idézet: „Hajnal felé a férj, az apa, kis ágdarabbal kavargatta a zománcedényt - vizsgálva, minden kipotyogott-e az asszonyból. Nem lehetett tudni, hogy eljutottak-e az orvoshoz a behavazott utakon." (Vetkőztetik a menyasz- szonyt, 50. old.) „A Lepedő", „A kisírt szem" részek felzaklatták. Emelte a tarifát. Lassan a „Mennyei Jeruzsálemhez" érkeztünk, de avval párhuzamosan gépelte, pontosabban írta komputerbe a „Vérzések és egyéb testnedvek" című részt. Ez kiütötte. Újra megemelte a

93