Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Vetkőztetik a menyasszonyt? Jóry Judit prózaíróval beszélget Kurdy Fehér János
Vetkőztetik a menyasszonyt? Jóry Judit prózaíróval beszélget Kurdy Fehér János Ülünk egy sajátos házban a Gellért-hegyen, ami látszólag polgári, semmilyen etnikumhoz nem köthető, talán a Brit Királyságban van ilyen. Néhány régi ezüst, metszetek. Kevesebb a kortárs mű, mint amire emlékeztem, azok a lépcsőházban vannak. A szép holmik között konzumens tárgyak, a földön könyv- és jegyzetkupacok. A bejáratnál már van egy kis balkán, közép-kelet-európai rekvizitumokkal. íróasztalt Judit nem használ, elég egy toalettasztalka a hálószoba mélyén, rajta egy kis laptop. Három regénye jelent meg eddig, amelyek igazi különlegességnek számítanak a kortárs magyar próza világában. Vetkőztetik a mennyasszonyt - Képek egy regényből, Kalligram Kiadó, 2005, Havazás Hóbandázs - magánkiadás 2007, Szerelem és gyászdal - 66 epizód, Kalligram Kiadó, 2011. Három nyelvi és képi dzsungel, amelyből kirajzolódik egy nő valós és lehetséges élete, aki a 20. század második felében él Budapesten az úgynevezett keresztény középosztály tagjaként. Kevés számú, de értő és alapos kritikusai többek között a felsorolás, a szövegközöttiség, a leírás, a mikrotörténetek mesterének nevezik Jóryt. Vannak, akik a személyes próza megújítójának, mások túl formabontónak, nehezen követhetőnek tartják műveit. Judit szövegei valóban lenyűgözőek. Az olvasónak sokszor az az érzése támad, hogy egy filmforgatásra tévedt, és szembesülnie kell egy olyan, jobb híján Peter Greenaway-i világgal, amely teljes egészében Magyarországon játszódik, több évszázadban egyszerre, sőt párhuzamosan. Születés és halál, szerelem és gyűlölet, barátság és karrier, izzó valóság leírások és sok-sok művészet minden formában. Az is különlegessége ennek a prózai világnak, hogy szerzője akkor kezdett szépirodalommal foglalkozni, amikor más nyugdíjba megy, így a mondatokból sugárzó élettapasztalat olyan sűrűségével találkozunk, amely már-már a fikció és valóság akaratlan lajstromozását követeli az olvasótól. Az olvasmányosságot a történetek, a történettöredékek biztosítják. Egyik sztori követi a másikat, és mindegyik valamiképpen beleilleszkedik a következőbe, sőt a harmadikba és a tizedikbe is, tehát valós regénytérben jár az olvasó, aki nekivág ennek a látszólagos rövid, de sűrű útvesztőnek. Mintha valaki egyszerre folytatná és kötné össze Márai Sándor és Szentkuthy Miklós írásművészetét. Tudom, mindez elég bizarrul hangzik, de Jóry mondataiban, szövegegységeiben, felsorolásaiban, futamaiban, a megidézett történelmi eseményekben és személyekben ott munkál Márai naplófolyama, és ott van a Prae kozmi- kusjel-tivornyája is. Mindezekből következőleg Jóry regényei olyan kortárs prózát tudnak, aminek nincs párja. Az örömhír az, hogy akár egy kerti nyugágyban is olvasható, de bőven lehet hozzá jegyzetelni, sőt kutatni, ha valaki épp kedvet érezne hozzá. Ha az utóbbit választjuk, nyakig fogunk merülni a képzőművészet, a film és az úgynevezett puha tudományok hullámaiba. De van kiút, sőt a föveny sima, csiklandós és perfekt járófelületet biztosít. 91
