Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 2. szám - Gazsó Dániel: Föld alatt s föld felett, Szelmencen zajlik az élet

kilétét és az alatta elkezdett csempészalagút keletkezését homály fedte. Viccek, mint „gyere át este, de ne felejtsd otthon az ásót, megyünk az EU-ba", és pletykák terjednek róla. Voltak, akik összefüggést láttak a kisszelmenci és az ungvári csempészalagút között. Ez utóbbit Nagymihály vámosai július 18-án tárták fel és Robert Kalinák, szlovák belügyminiszter, másnap a TASR szlovák közszolgálati hírügynökségnek tartott beszámolója alapján két szlovákiai település, Felsőnémeti és Alsónémeti között vezetett Szlovákiából Ungvárra, olvasható egyebek mellett az Új Szó 2012. július 19-i és a Népszava 2012. július 23-i számában.

„Lehet, hogy elterelő művelet volt az ungvári alagút miatt. Nem akarták, hogy arról többet beszéljenek, hát felfedeztek egy másikat. Ilyenből ki tudja, mennyi lehet" - véleményezte Iván István.

„Itt most majd felelősségre fognak vonni valami balekot, akire rákenik ezt is, meg az ungvári alagutat is. Ez Ukrajna! Itt mindig kell találni valakit, aki elviszi a hátán a balhét" - így Mitro Ambrus.

„Az ungvári alagutat a szlovák rendőrség fedezte fel. Kellett megmutatni, hogy ezek [az ukrán hatóság] is találtak egyet" - okosított föl Veres József.

Mások meg voltak róla győződve, hogy a kisszelmenci csempészalagutat nem a közelmúltban, hanem több évvel ezelőtt kezdték el kiásni, de ebben sem volt egyetértés.

„El volt falazva! Most nem dolgoztak azon. Falat bontottak ahhoz, hogy megtalálják az alagút bejáratát. Azt mondták, hogy ezt valamikor már katonai alagútnak minősítették. Nem akarok belefolyni, konkrétat nem tudok mondani" — magyarázta Tóth Anett.

„Ez hülyeség! Katonai alagút nem lehet. A régi háznak a gazdája, az István, nekem barátom volt. Öngyilkos lett. Én voltam lenn a pincéjében, de ott abszolút semmi ilyesmi nem volt, mert ott bor volt" - tette hozzá Mitro Barna.

„Lehet, hogy még Hasfelmetsző ásta, és elárulta az új tulajnak a börtönben a tervét, az meg ezért vette meg a telket. Az látott benne üzletet" - gyanította Iván István.

A falubeliek és a környéken élők az alagútról ugyan nem sokat tudtak, de azokról, akik az Európa üzlet gyors felépülése előtt a 3-as számú parasztházban laktak, igen. Csak erről nem akartak beszélni! Mikor a régi ház történetéről kérdeztem őket, amit úgy szoktak emlegetni, „a Csurmáék háza", már nem találgattak, vagy nem a nemtudásukat bizonygatták, hanem egyszerűen azt mondták: „Minek ez neked? Ezt én sem értem, neked meg nem is kell megérteni." Ez az a történet! Ez az, ami a kisszelmenci csempészalagútról szól, meg nem is. Leírása közben tárgyilagosságra törekedni nehéz, mert a visszaemlékezések sokszor ellentmondóak. Volt, aki elvett belőle, volt, aki hozzátett. A múltbéli történetek már csak ilyenek, ahogy Gabriel García Márquez is írta: „Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékezik, és ahogy visszaemlékezik rá, amikor el akarja mesélni."2

2 A Nobel-díjas García Márquez ezzel a mondattal indítja 2002-ben megjelent önéletírását, Vivir para contarla, Mexikó: Diana, 2002. Székács Vera mekegő fordításában: Azért élek, hogy elmeséljem az életem történetét, Budapest: Magvető Kiadó, 2003, 5. p.

88