Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
köszönhetően teljesen rendben van. A járásuk, meg ahogyan hordják a dolgokat, abban van valami elöregedettség. A biológia és a valahai korukban való ottragadtság legyártja a hasonlóságot. Aztán ha túlnézünk a ruhán, s a felületesen érzékelt küllemen, látszanak a romlás szintjei a mozgásban, a hallásban, a bőr állapotában. Világosan látni a stációkat, hogy a ma még fürge, mondjuk fiatalos nagymamából hogyan lesz nehézkes járású, aztán totyogó, bicegő, remegő kezű idős néni. Csak pár év. Idáig senki nem vette észre, hisz a romlás apró jeleit mindenki megpróbálja kompenzálni, aztán hirtelen már nem lehet eltagadni. A nyugdíjas turistákat vizsgálva az ember végiggondolhatja a saját útját, mi vár rá, és hogy abban vajon ő hogy fog viselkedni. S persze csak annyit tud mondani, hogy jaj, istenem. Anyák és lányok Ijesztő, hogy a nők öregedve egyre inkább felveszik az anyjuk külsejét. Vajon látja-e a férfi, hogy az ő felesége épp olyan lesz, mint az anyósa. Úgy fog járni, kicsit dülöngélve, a teste tojásszerűvé alakul, amihez, mintegy bábfigurához, hozzá vannak aggatva a végtagok. Épp úgy fog enni, nevetséges hangokat adva közben, pont azok a dolgok fogják idegesíteni, amik az anyát, mert az idő elteltével nemcsak a biológiai reprodukció erősödik be, hanem a gyerekkori minta is, ami ellen a fáradó személyiségnek már nincs ereje küzdeni. Vajon látja-e a férfi, hogy tíz-tizenöt év múlva ez menthetetlenül bekövetkezik. Vagy ha látná, azonnal hátat fordítana ennek a nőnek, és nekimenne Dunának, Rajnának vagy egy szeretőnek, akinek, hál istennek, nem él már az anyja. A félreértelmezett nő Kislányos nyári ruhát hord. A lábán és a kezén vörösre vannak festve a körmök, a szája vörössel kihúzva, a haja hollófekete. Még nincs hetven. A férfi mellette négy-öt évvel idősebb. A nő arra gondol, ha nem ezzel a rosszul kinéző férfivel volna, mert valóban rosszul nézett ki: nagy has, dagadt, vörös fej, ha nem vele volna, legalább tizenöttel fiatalabbnak látszana, mint az egyik barátnője is, aki egy negyvenes anyakomplexusos férfire cserélte le a férjét. Jó, az igaz, hogy Hildának, gondolta, könnyebb volt, mert pszichológus, válogathat a páciensek közül, hogy na, mit szólna, ha ma befejeznénk a terápiát és más minőségben folytatnánk a kapcsolatunkat. Erre a férfi, hogy pont erre várt. És már el is kezdődik egy szerelmi viszony. Pedig ő, gondolja a nő, ennél a barátnőnél is fiatalabbnak látszana, hisz mindig is jobban nézett ki nála. Holott mindez csak tévképzet, mert a félreértelmezett nő épp annyinak látszik, amennyi. Vajon mit gondol a férje, nevezzük Rüdigernek. Hogy azért nekem jobb, mint a Ludwignak meg a Jürgennek, az én feleségem azért még mindig kinéz valahogy. Vagy, s ahogy elnézem a férfi arcát, inkább ezt: Mindig is egy büdös kurva voltál, akit pontosan tudom, hogy megdugott a Ludwig is, meg a Jürgen is, de most már hiába fested magad, veled is piszkosul elbánt az idő. 82
