Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
rednek. Néha így biztonságosabb a megértés. Később angol turisták, nem is tudják, mennyire idegesítő, ahogy végiggörgetik ezeket az óriási bőröndöket a járdán, görög az utca, ők nevetgélnek, az együtt töltött hétről beszélnek, aztán beindul az élet, összekeverednek a nyelvek, de ez a bevezetés mégsem tudja azt a megnyugtató multikulturális élményt nyújtani, mint New York. Ezek a kultúrák mintha teljesen külön léteznének. Bár a nagyvárosokban a fiatal törökök, különösképp az alsóbb rétegek, láthatóan beletördelődnek a helyi társadalomba. Megkopik bennük az anyanyelv, hogy átadja magát annak a németnek, amivel meg tudják teremteni a helyüket a közösségben. Törökök, arabok, feketék verődnek össze, s persze pár külvárosi német fiú is. A társadalomnak azon a szintjén élnek, ahol a kultúra a napi megélhetés. Köpnek a nemzeti identitásra. Vegyes párok. A szüleiket nem érdekli, hogy milyen a fiú vagy a lány színe. Alul keveredik a vér. Rendőrök jönnek, golyóálló mellényben, fiatal németek, nincs közöttük bevándorló, pásztázzák az utcát, és percek alatt kikapják a hullámzó tömegből a gyanús fiatalokat. Motozás, aztán akivel készen vannak, elkülönítik, végül körbeállják az elkülönítettekből összeállt csapatot. Ideiglenes itt-tartózkodási engedélyek, munkavállalási papírok, lejárt vízumok. Telefonálnak, adatokat adnak és vesznek. Illegális bevándorlókat keresnek, kábítószerdílereket, kiskorú kurvákat. Végül sikerül mindenkit leellenőrizni. A lányokkal levetették a magassarkút, még egy-két szóváltás, hogy mi a fasznak baszogattok, nem csináltunk semmit, örülj, hogy elengedtünk, mondja a rendőr, legközelebb megcsípünk, aztán mindenki mehetett az útjára. Fél óra múlva újabb csapatot gyűjtenek össze, s így megy egész éjjel. De az üldözöttek pontosan tudják, hogy kell az árutól megszabadulni, ha közelednek a rendőrök, hogy miképpen kell elbújtatni a tényleg illegálisan itt- tartózkodót, hogy kicsússzon az akkurátusán ellenőrző markok közül. Építészet Elhagyod a rendőröket, mész tovább a vadonatúj főutcán. Mindegy, hogy az újjáépített Hamburgot, Frankfurtot, Rostockot vagy Drezdát nézzük, valahol mélyen a szocialista építészetben, és a másik oldalon is, ugyanaz a praktikumot előtérbe helyező igénytelenség látszik. Nyers formák, városias, élettér nélküli lakótelepek. Talán csak az anyag minősége jobb a nyugati oldalon, bár az egyesülés óta a keleti betont is feljavították a nyugati burkolóanyagokkal. A modern építészet amúgy is az igénytelenség tárháza. Néhány épület, míg a méret meghökkentő, az anyag újszerű, elkápráztatja az embert, de amint megszokottá válik az anyag és a méret, rögvest szembeötlik a formai ötlettelenség és egysíkúság. Mintha az elsőéves építészhallgatók fejéből, amint belépnek az egyetem kapuján, a portás, vagy egy külön erre szakosodott ember egy sajátos agytisztító géppel azonnal kiszippantaná az esztétikai érzéket és az ötletességet. Vagy lehet, amikor szembesülnek azzal, hogy milyen statikai, funkcionális és gépészeti kérdéseket kell megoldani egy ház tervezésekor, már tényleg nem marad erő és energia a küllemre. Rápakolják a praktikus szerkezetre a külső borítást, azt kapja, ami rámegy. Az is lehet, hogy az építészetben nem épp a legte79
