Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
vetődött fel bennük, hogy némiképp okozói ennek a halálnak, legfeljebb az, hogy miért nevelték úgy, hogy ki akarjon költözni abból a kultúrából, amibe született. Integráció, indulat Mint minden ember, a törökök is integrálódni szeretnének, de úgy, hogy ne veszítsék el a saját identitásukat. Az integrálódás persze nem veszélytelen folyamat. A többségi társadalom nem minden kaput tár ki. S ha véletlenül mégis belógsz oda, ahová nem volna szabad, kitoloncol. A beilleszkedésért cserébe kimondva- kimondatlan a kulturális különbözőség feladását követeli meg. Magától értetődő, hogy ez indulatot generál. Magam is, mint kívülről betolakodó, az integrálódás során számtalanszor szereztem be sérelmeket, amelyek a mai napig indulatokat keltenek bennem. De az én esetemben e mögött az indulat mögött nem áll egy pontosan körülírható csoport, nincsenek sem szociológiailag, sem ideológiailag meghatározható harcostársaim, nem érzek e tekintetben, legfeljebb halvány közösséget a vidékről jöttékkel. Nincs csapat- és ellenségképem, s pláne nincs ideológia, amivel szemben értelmezhettem magam, illetve ami alapján én szemben állok. Ráadásul az én integrálódásom tökéletes: rajtam nem látszik, hogy más vagyok, ha nem írnám meg időnként, senki nem feltételezné, hogy vidékről keveredtem a fővárosba, a gyerekeim meg már nem is értik, miről van szó. A törökök mögött viszont ott a közös sorstörténet, valamint egy határozott ideológiai hinterland, ami szükség szerint az erkölcsi felsőbbrendűséget is biztosítja. Valamint ott a biológia, ami ontja a „harcosokat". S persze mindehhez hozzájön még az arab országok erkölcsi és anyagi támogatása. A „lázadók" többsége amúgy második és harmadik generációs fiatal, nem érzik, hogy hálásnak kéne lenniük a befogadásért, nincs emlékük arról, hogy miféle nyomor elől menekültek a szüleik, nagyszüleik. Ok csak azt látják, hogy még mindig nincsenek ott, ahol a törzsökös németek. Lázadást, forradalmat soha nem a nyomorultak szítanak, hanem azok, akik már tudják, mit lehet és mit kéne még elérniük. Van viszonylagos jólétük és némi tanultságuk. A demokratikus és liberális alkotmányokra épülő társadalmak számára kezelhetetlen a probléma. Egyszerre szeretnék megfékezni a jihad-watch portál szélsőjobbosait, valamint a szélsőséges iszlamistákat, akiknek a száma rohamosan növekszik. (Hozzá kell tenni: az ő ideológiai elkötelezettségüket nem kérdőjelezi meg a saját közösségük, sőt!) Megfékezni mindkettőt, ez az európai norma, holott az államok érzékelik, hogy érzelmileg és gondolkodásban is a kulturált európai ember, az ő szavazóbázisukat is adó többség és annak elitje, ha formálisan nem is, mert szégyellné, de a színfalak mögött lassan összefog a szélsőjobbal, és szívből gyűlöli a hálátlan betolakodókat. Üvölt Üvölt az autórádió. Beteríti az utcát a török popzene. Tolakodó szubkultúrák és lokális kultúrák mindenfelé. Amikor Európa a lehető legnagyobb egységre törekszik, a kiskultúrák egyre hangosabban követelik az autonómiájukat. 72
