Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
lefagyott az orra, s bizony, mikor megtörülte, a zsebkendőben egy szokottnál nagyobb darab, egy egész orr maradt. Németből még a turista is szorgalmas. Nem is tudni, hogy lehet, talán túracipőben aludtak, de mire egy magyar turista előkászálódik a kényelmes szállodai vackából, hogy kiadós reggelivel indítsa a napot, addigra a német kollégák már a vadregényes erdőségeket járják. Lehetetlen őket behozni. Kár is elindulni. S bizony, a legtöbb magyar turista egy háromnapos hosszú hétvégén nem is vetemedik arra, hogy behozza őket. Már az első napon az otthonról hozott alkohollal annyira kiüti magát, hogy két napig nem győzi a gyógysört vedelni, nehogy elpusztuljon másnaposságban. Aztán az utolsó napon végkimerülésben vezet hazáig. Ezzel szemben a német turista friss levegővel degeszre töltött tüdővel, egészségesen kifáradva, tele aktív energiákkal és vidám emlékekkel érkezik meg a városi lakásába, hogy másnap teljes elszántsággal vethesse bele magát a munkába. Turistautak A turistautak is úgy vannak kitalálva, hogy ezt a szorgalmas és tartalmas turis- táskodást a leginkább elősegítsék. A magyar természetjáró eleve arra van nevelve, hogy a turistautak pont nem jutnak el addig a pontig, ahol a legjobb a kilátás. Ezért aztán a magyar turista rutinosan átmászik a korláton és kiaraszol a sziklaperemre, ahonnét egyáltalán érdemes fotót készíteni, ha már eddig elcaplatott. A német turistautak ezzel szemben pont addig mennek, ahonnét a legjobb a kilátás. Nem érdemes mászni, de egy magyar nem tud nem mászni, mit számít, hogy kockára teszi az életét. Talán ez az egyetlen hiányossága a német turistautaknak, hogy nem szerepel egy tiltó tábla, egy piros peremes háromszögben áthúzott magyar: Hülyemagyarturista, ne mássz! Kelet - Nyugat A német hegységekben élnek a valahai nagy német mítoszok szereplői: varázslók, törpék és boszorkányok. Titokzatos túlvilági lények találkozóhelye a Harcz- hegység vagy az Alpok félelmetes meredélyei. Ám a Nibelungok emléke, Luther, a weimari klasszika mítosza kimúltak a huszadik századi történelem forgatagában. Új mítoszokat szült a kettészakított Németország (1949). Nyugat és Kelet más-más mítosszal próbálkozott. Keleten éltek az ellenállók, akik képesek voltak megfékezni (némi külső segítséggel, de ez nem volt annyira lényeges, úgyhogy nem is emlegették) a Sátán tobzódását. Siegfriedeknek és Hageneknek érezhették magukat, s ez szép pálya egy mítoszok világába zárkózni akaró ember számára. Ám ezek az NDK-s hősök mégis inkább az egyszerű nyugatnémet mítoszt vágyták, a konzumálódást. Az anyagban, a fogható tárgyi jóban való feloldódást. A Rajna kincsét akarták, de nem virtuálisan: a pénztárcájukban, elkölthető formában. NDK Vizuálisan már alig, de mentalitásában NDK az NDK maradt. Kicsit ügyefogyot- tabb világ, kicsit esendőbb minden, a németen túl alig beszélnek nyelveket, a szál58
