Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 2. szám - Háy János: Európa, über alles
Háy János Európa, über alles Európa szelleme Van-e Európának szelleme, s ha van, milyen? Egy keresztény szellem, ami ijesztgeti a muzulmánokat, vagy egy multikulturális szellem, ami ledarálja las- san-lassan az összes tradíciót, és az európai lakosságot egy múltját vesztett kon- zumtömeggé változtatja? Vagy Európa szelleme titokban Mohamed küldönce, aki a színfalak mögött egy gigantikus kalifátus felépítésén dolgozik, ahol végre a Sarija törvényei szerint él mindenki? S ha a vezető államok felől nézzük, Európa szelleme esetleg francia, aki a szórakozás, könnyed társasági viselkedés megszállottja, vagy angol, a királynő arisztokrata követe, aki gőgösen visszahúzódik a szigetországba, ha valami nem tetszik a szövetségesek működésében? Netán német? Európa szelleme egy szorgalmas német, aki berzenkedik, hogy a rosszul szervezett, elkényelmesedett déli országok elpacsizzák a pénzét? Ha egyáltalán van Európának szelleme, félni kell tőle, főleg, ha az a szellem német? Vagy örüljünk, hogy most épp abba a korba értünk, hogy a régi szellemek kipusztultak, az újak meg még gyerekek, nem lehet róluk tudni, miképpen működnek, ha majd felnőnek egyszer? Állsz Nagy Károly márvány trónszéke mellett Aachenben, azon a helyen, ahonnét a klasszikus értelemben vett Európa története elindult, s pontosan tudod, hogy lehetetlen olyan helyet találni, ahonnét biztosan láthatóak volnának a folyamatok, hiszen te magad is részese vagy ennek a változásnak. Honnét is tudhatnánk, hogy vége van valami réginek és elkezdődött valami új, vagy épp folytatódik, ami volt, csak kicsit másképp. Hány római polgár észlelte, hogy 476- ban véget ért a birodalom? Olyanok vagyunk, mint egy megcsalt feleség, aki utoljára veszi észre, hogy a férje már rég nem abban a kötelékben él, amiben papírforma szerint élnie kellene. Mégis újra és újra kísérletet teszünk, hogy megértsük a körülöttünk zajló változásokat, hogy az agy felépíthessen egy lehetséges forgatókönyvet. Nyakunkba veszünk egy országot, hogy tüzetesebben megvizsgáljuk, hátha az egyesben megmutatkozó változások általános érvényű megállapításokhoz juttatnak. Legyen ez az ország most Németország, az az ország, ami nélkül már rég nem lenne Unió, hisz a romló gazdasági helyzet miatt már rég egymás torkának estek volna a szövetségesek. A szöveg rövidített változata megjelenik a Lettre Internationale 86. számában. 56
