Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok
Szemle munkatársa is volt, így ír egy levélben a Nyugatról: „A Nyugat egy kifejezetten anti- szimbolista, józan, racionális alapon álló, metafizika- és gondolatgyűlölő zsidó pártszövetkezet. Impotens rikoltozás rekedt torokkal. A szifilisztől berekedt torokkal. Hitem szerint ők sohasem csinálják meg az irodalmi forradalmat, mert erre nemcsak az erejük hiányzik, de hitük is, az állítani tudás bátorsága." Veres András a kijelentés antiszemita élét a szabadkai diákköri csatározásokra vezeti vissza, és az elhatárolódás szándékát érzékeli, a művészeteszmények különbségének kifejeződését. A komplexum része a kölcsönös hatás, az időleges megbékélés is. Bár az egyezéseket Veres András kevésbé fontosnak tartja, mint a poétikai különbözőségeket. Mindenesetre mindkét költői pálya kezdetét a szecesszió érzékenysége, túlfinomultsága, idegessége és egyfajta megkésett szimbolizmus befolyásolta. Aligha véletlen, hogy a pamflet épp ezekkel a korai Ady-versekkel a legkíméletesebb és a legkíméletlenebb, az 1912-14 közötti művekkel. Mindkét költő szenvedett korának ízlésétől, műveltségfelfogásától, noha Kosztolányi nem tartotta megfelelőnek sem Ady francia nyelvtudását, sem olvasottságát, műveltségét. Mindketten vidékről jöttek Budapestre, de más és más élményvilágot hoztak, más családi háttérrel rendelkeztek. A pamflethez vezető utat, az írás indítékait, a személyes okokat és világképi, világnézeti különbségeket, a torzsalkodásokat, az emberi kicsinyességeket, a kisebb-nagyobb árulásokat felsorakoztatja a kötet. A legmeghatározóbb különbözőség, ami a két költőt szétválasztotta, és ami a pamflet megírásában is meghatározó volt, az a politikum. Kosztolányi ambivalensen viszonyult Ady korai verseinek magyarságképéhez is, az azt színező messianizmust, vátesz szerepét egyenesen elutasította. Ady nagy ellenfele, Rákosi Jenő jubileumára írott köszöntőjében is így vonja meg elhatárolódását a politikától és a politikai irodalomtól: „...az újabb költői nemzedéket végzetesen félreértette, nem ott, hol politikát keresett abban is, amiben nem volt más, mint a szavak önmagáért való költészete." (Igaza van Veres Andrásnak, ez az írás a maga nemében valóban újságírói és diplomáciai remeklés, elegáns elhatárolódás és udvarias dicséret, a szellem eleganciája.) A politika persze nehezen tűri a kívülállás némaságát, lelkesedni restségét, amit Kosztolányi életében a Pardon-korszak jelez. Belső munkatársa az Új Nemzedéknek, irredenta antológiát szerkeszt és antiszemita cikkeket is ír. Közben a Nyugathoz tartozik, s amikor Babitsot és Móriczot 1919-es tevékenységük miatt kizárja a Petőfi Társaság, tiltakozásul, szolidaritást vállalva kilép. Ekkori, a Nyugathoz és a lap által képviselt szellemiséghez való viszonyát így értelmezi: „Azt is tudják rólam, hogy hajlamomnál fogva egyenesen maradi, reakcionárius vagyok, mert nem hiszek az emberiség gyökeres haladásában, sem a demokráciában, sem a »világot megváltó« szocializmusban, amelyet mint pesszimista az újkor legszomorúbb kabaréjának látok. Mindez természetesen nem akadályozza, hogy az irodalomban őszintén ne érezzem magamat újítónak, vagy ha úgy tetszik forradalmárnak. Hiszen a politikai és az irodalmi forradalom legtöbb írónál nem esik egybe, sőt majdnem mindig szöges ellentétben áll." Elegáns kommentárt fűz mindehhez Veres András: „Kosztolányi olyan illúzióba ringatta magát, hogy »utálja« a politikát, harcát az irodalomért vívja, az irodalmi élet belügyeként." A pamflet címének árulói azok az írástudók, akik az Ady-kultuszt gerjesztették. A kötet az Ady-kultusz természetét is leírja, amire alaposan ráillik Ignotus Pál iróniája: a kiközösítés után a kisajátítás következik. Amint Szabó Dezső szatirikus aforizmává vált mondása is kifejezi e kultusz sajátosságát: „A zseni meghal, eltemetik. Sírján dudva és barátok nőnek." Veres András rendkívül találó szövegekkel érzékelteti Ady egykori ellenfeleinek vereségét, fegyverletételét. Herczeg Ferenc támadását Szabó Dezső vitriolos gúnnyal teszi nevetségessé, Rákosi Jenőt válaszra sem méltatják. Ravasz László püspököt egy másik püspök írása semlegesítette, Makkai Sándor A magyar fa sorsa. A vádlott Ady költé106
