Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Kolozsi Orsolya: Pontos, kerek kis világok
a Bianca Lanza di Casalanzaig bármely regényének oldalaira, noha a szerző éppen csak a pesti kávéházakra18 emlékezik: „Nagyon más 'színpadon' játszottuk drámánkat, mint a Halász Gábor-fajták. Csillárok, aranykarok, virágok, luxusitalokkal teli bárpolcok, Althea estélyi ruhában (mosolyogtak is rajta...), fekete selyem aranyszálakkal át- meg átszőve, egzotikus turbánja ugyanabból az anyagból. Lihegő szépségének egyik fő-fő varázsa: óriási szemhéja volt, két fehér lehullott rózsaszirom kanalas domborulata. Ennek afülledt-mákonyos 'soirée'-szcénának ellentéte volt később lakásán (tomboló nagytakarítás miatt valami'cselédszobába' szorultunk, égő nyáridőben): Vénusz- mivoltáról lehullatta kék zsák, nyers vitorlavászon vestimentumát - ezredmásodperc alatt jelent meg a hónál havasabb, Holdnál holdasabb Vénusz-imágó, a vitorlavászon holmit (zuhanása ilyen abszolút kinyilatkoztatás volt) mintha a fold vagy tenger nyelte volna el, trionfo da Primavera!.."19 Szentkuthy vállalja rokonságát Joyce-szal és Prousttal, de csak akkor, ha az előbbit nem azonosítják a halandzsázó szóhalmaz-raktárnokkal, az utóbbit pedig nem csapják egy kalap alá Freuddal. Ezzel ellentétben elutasító a francia új regény művelőivel szemben. Olyan indulatosan, mint a Nouveau Roman? című tanulmányában, csupán a regényeiben kelt ki bármi ellen is. Miként a tanulmány címében jelen lévő kérdőjel is mutatja, Szentkuthy nem értett egyet Robbe-Grillet és társai irodalmi tevékenységének se újdonságával (mi volt a Prae, ha nem új, experimentális regény?), se azzal, hogy az új regény megfelelő válasz lenne a világ percipiálására. És ha valahol igazán állást foglalt az ál- és félműveltséggel szemben (vagyis elítélte a műveltséggel hivalkodást), akkor itt tette, ebben a terjedelmes tanulmányban. Még személyes oka is lehetett rá, mert a Praet is szívesen beszorították volna az ellenregény skatulyájába, ugyanakkor azt meg nem véve észre, hogy a maga korában ez a mű megelőzte a francia irányzatot. Hosszantartó és felesleges lenne végigkövetni itt azt a filológiai és irodalomtörténeti utat, amit Szentkuthy körbejár, hogy bizonyítsa Nathalie Sarraute, Alain Robbe-Grillet, Marguerite Duras, Claude Simon, Robert Pinget, Samuel Becket és Julien Cracq módszereinek avíttságát, epigonságát, az „új dialógus", a „meddő fecsegés" újrafelfedezésében az irodalmi eszköztár leporolt rekvi- zitumait, a freudizmus ismételt homloktérbe állításában a felmelegített Virginia Woolfot, sőt Dosztojevszkijt. „Az embernek ma (...) nincs döntően új viszonya világgal" - mondja ki Szentkuthy; és hiába ígér az új regény új realitást az egyik oldalról, ha ezt a műalkotás művi izgalmával kívánjuk kiváltani. És milyen eszközökkel? Szabad asszociációval? (Az éppen a legkötöttebb dolgok egyike - mutat rá Szentkuthy.) Tárgyfétisekkel? Montázstechnikával? A középkor óta ismert és alkalmazott 'újdonságokkal'? vagy éppen a szociális hangsúlyok kiemelésével, mint ahogy ezt Beckett teszi, akinek „főhősei anonim félhullák, betegek, őrültek a sárban és pöcegödörben. [...] Ezek a defekáliákkal rokon főhősök'persze fikciók: a mindenből kiábrándult ember nem ilyen - ezek intellektuális absztrakciók, ezoterikus és elit entellektüelek matematikai formulái (...) csak entellektüelpreparátumok."20 Egyszóval minden, csak az nem, ami Szentkuthy műveinek lényege, a valódi realizmus. És még csak egyet emelek ki a szerzőnek legfájóbb tények közül: az ellenregény elveti a cselekményt, a történést. Valljuk be, a Prae nem egy kimondott detektívregény, de például a Breviárium már a legizgalmasabb, vérbő, intellektuális kalandregény, „theo-krimi", ahogy a szerző nevezte, és valóban az események karneváli forgatagába sodorja az olvasót. Akár Rabelais, akihez folyton visszatérünk, ha Szentkuthy műveiről beszélünk. A Múzsák testamentuma tulajdonképpen az 1969-ben megjelent Meghatározások és szerepek második, bővített kiadása volt. A tanulmányoktól a bírálatokig, a cikktől a körkérdésre adott válaszig, a vitairattól az esszénovelláig változik az egybegyűjtött elméleti írások 18 Eltűnt kávéházak nyomában. Rakéta folyóirat, 1986. május 6.; Varázskert, 204-211. 19 Varázskert, 207. 20 Múzsák testamentuma, 311. 94
