Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - N. Horváth Béla: Az írástudók árulásai: Veres András: Kosztolányi Ady-komplexuma
ismérve az lesz, hogy valaki a legnagyobb tudással hogyan bánik, milyen a viszonya a tudáshoz általában [...] eszményünk [...] ebből a szempontból - Rabelais."8 Rabelais hatását a szerző írói munkásságára már néhány vázlatvonalban feltárta a műkritika és -elemzés, Szentkuthy maga is gyakorta hivatkozott a francia reneszánsz szatirikusának vérbő kalandregényeire. A párhuzam valós mértékét nem határozhatnánk meg Rabelais öt könyvének és a Szent Orpheus Breviáriuma öt kötetének filológiai összevetésével. A hasonlóság ugyanis a szerzők világszemléletének közeliségében rejlik, a tudálékosság, a kultúra, pontosabban a civilizáció kivagyiságának gargantuai magasságból történő helyretevésében, az intellektus mélységes vágyában, az érzékeny idegrendszer áradó lobbanásában, a kalandosság keresésében és a katalogizálás, a számbavétel igényében. Nem csupán ezt örökölte Szentkuthy szellemi elődjétől, hanem a szabad nyelvkezelést, az ironikus ábrázolást, a legvadabb szellemi bukfenceket, ami minden munkájában, alanyi megnyilatkozásában és tárgyilagos okfejtésében jelen van. Egy idézet erejéig itt még vissza kell térnünk a Műveltség és irodalom című tanulmányához, hogy megtudjuk, miért eszményíti a francia humanistát. „Mert tudta a középkor és a reneszánsz minden filozófiáját és orvostudományát, teknőcök csontképződésétől az angyalszárnyak hőellenállásáig: és ebből egy óriási kozmikus burleszket9 10 11 csinált, az, amit ő a középkorban kigúnyolt, pontosan az, amit ma a 'sznobok' és 'entellektüelek' kivégzésekor csinálnánk: vagyis a nagy műveltség harca a kis műveltség, a démoni tehetség nélküli 'műveltség' ellen. "w Az írónak tehát orvosnál alaposabban kell ismernie az anatómiát és a gyógyászatot, pszichiáternél a lélekelemzést, geológusnál a földtant, szociológusnál a szociológiát, azért, hogy alakjai plasztikusabbak, történetei valósabbak, a valósnál is valósabbak legyenek. Ezért a tudásukért (műveltségükért) becsülte Szentkuthy igazán nagyra Joyce-ot és Proustot (akikkel szövegeinek értelmezői gyakran hozták kapcsolatba), és ezért utasította el határozottan a francia új regényt (amihez ugyancsak örömest odasorolták munkásságát). A realitást mindennél magasabb eszménynek tartotta, miként arról a Chartres szobrai11 című remek esszéjében a következőket írja: „Ha apostolokat vagy Juda királynőit kell az oszlopok közé varázsolnia, mit törődik a művész a Bibliával vagy a korabeli történészek meddő vitáival! Egyszerűen körülnéz a piacon, és az ott járkáló öregurakat vagy fiatal suhancokat mintázza a katedrális falára. S valóban, van-e nagyobb szentség és nagyobb szépség egyszerre, mint a közvetlen emberi valóság?"12 Tanulmányaiban (James Joyce, 1947; Miért újra Ulysses?, 1968; A kívülálló bosszúja, 1962) Joyce és Proust határtalan realitásigényét hozta közös nevezőre, és a realizmus legmarkánsabb képviselőinek tekintette őket. Joyce realizmusának gyökerét vallási emlékeinek kiirthatatlanságában, tudományos érdeklődésében és racionalitásának szembesülésében látta az élet irracionális forgatagával szemben. Proust esetében „a szerkezet fenséges teljessége, az értelem [...] szinte eszelős csökönyössége, és végül: minden megfigyelt testi és lelki jelenségnek legplasztikusabb kifejezése: ez a három tette azt, hogy műve nem lett az idegérzékenyek 8 Múzsák testamentuma 88. 9 Miként Ágfalvi Attila megállapította a Szentkuthy-mozi című cikkében (Filmvilág. 1982/12.), ilyen szempontból legpompázatosabb munkái az Udvari nász és az Udvari gyász című bábjátékai, amelyek „roppant szórakoztatóan ötvözik a Kemény Henrik-féle pofozkodás bábhagyományt az ’ordenáré burleszkkel’, a grand guignolt az abszurd humorral." Ugyanezen két bábjáték kapcsán sugallta Kabdebó Lóránt, hogy a Szentkuthyban a komédiával együtt forrongó morális prófétálás csodálatos drámaírót adhatott volna a magyar irodalomnak (Kabdebó Lóránt: „Morálba vadult komédiás". Kortárs, 1988/1.). 10 Múzsák testamentuma, 88-89. 11 A kézirat dátuma: 1948. november. Közölte: Stádium, 1988. szeptember; Varázskert, 117-121. 12 Varázskert, 120. 92
