Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására
megszállottként írom mindennap a verseket, neked tetszenek, bátorítasz, hogy írjak tovább, keresel annyi pénzt, hogy nehezen ugyan, de megélünk belőle. Én meg küldöm a verseimet ide-oda, még egyiket sem közölték, a válaszok többsége biztató ugyan, több versszerkesztőtől kaptam ilyen választ, hogy tehetségesnek tartanak, de - azt írta egyikük, és ez meg kellett volna gondolkoztasson erősen - nincs meg bennem az az isteni szikra, amellyel nagy költészetet lehet művelni, közepes költészetet művelni meg nem érdemes. Közben kaptam olyan válaszokat is, hogy vannak igen sikeres hasonlataim, amelyeket máshol nem lehet olvasni, az egyik versemben például azt írtam, hogy „a harangok Isten földi fülbevalói", az illetőnek ez nagyon tetszett. De ez még nem elég a megdicsőüléshez, erőt kellene vegyek magamon, hogy abbahagyjam ezt a szabadúszó életvitelt, ami még csak nem is nevezhető szabadúszásnak, hiszen soha semmi pénzt nem kerestem vele, el kellene hogy helyezkedjek közgazdászként, könyvelőként, vagy valami ezekhez hasonló szakmában, hiszen egyetemi képzettségemmel helyt tudnék állni akármelyikben. De az is elképzelhető, hogy nyitok egy izomfejlesztő iskolát, vagy valami ehhez hasonlót, milyen jól fogott nekem is annak idején, rengeteg nyápic gyermek él a városban most is, az én izomzatom meg egyáltalán nem sorvadt el az idő teltével, igaz, most is emelek súlyokat, reggelenként tornászom, és ötször-hatszor körbeszaladom a tömbházat, apám arra szoktatott rá, hogy a kondíciómat meg kell őriznem életem végéig, sokkal boldogabban fogok élni egészségesen. És most így, munkaképesen, egészségesen hagyjalak egyedül, amikor még mindig szerelmes vagyok beléd?! Hiszen jobban tisztellek és becsüllek bárkinél, a szüléimét, testvéreimet, barátaimat, sőt, a múltban vagy a jelenben élő költő példaképeim sokaságát is beleértve, akiktől ihletődöm, mestereimnek tartom őket, s úgy olvasom műveiket, mintha biblikus szöveg lenne mindahány. Maradok veled, kicsikém, és bocsásd meg nekem ezt a levelet. Szerelmed." 37
