Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 12. szám - Bogdán László: Vaszilij Bogdanov: A hiúság zsibvására
Sigmond István Aki isteneknek áldozik, nem csupán az úrnak, megölettessék (Mózes II. könyve) Nem tépte a láncait, de az őröknek valamelyes mértékben nógatniuk kellett a foglyukat, hogy gyorsabban haladjon előre a tárgyalóteremhez vezető folyosón. Az érdeklődő közönség már korán reggel megtöltötte a termet, a különleges bűneseteken kéjelgők száma megnövekedett az utóbbi időben (az egyik szociológus cikkezett erről nemrég, hogy nagyon itt volna az ideje, hogy ez a téma is terítékre kerüljön az egyik szociológusok számára rendezett konferencián), hogy honnan tudta meg a fél város, sőt, a környező települések lakosai is, hogy egy tízezreket érdeklő bűneset tárgyalására pontosan mikor és hol fog sor kerülni, talány. Az érdeklődőknek csak egy kisebb hányada fért be a terembe, a folyosókra rekedtek rengetegen, a nagy többség otthon bosszankodott, hogy a polgármesteri hivatal nem képes egy nagyobb termet biztosítani a kivételesen ritka bűnesetek tárgyalására, hiszen köztudott, hogy a cirkusz - mióta világ a világ - a plebs élvezeti cikkeinek egyike. A láncdíszekkel teleaggatott vádlott egyre nehezebben tartotta a ritmust a minduntalan gyorsabb ütemre váltott őrökkel, egyébként világszerte megfigyelhető az a tendencia, hogy a foglyukat kísérő őrök, függetlenül attól, hogy milyen célból indultak útnak, kivégzésre viszik-e az illetőt vagy csak meghallgatásra, orvoshoz, levegőzni a börtön udvarára, vagy esetleg találkozni a látogatóval, egyre őrületesebb iramban haladnak előre, a fogoly a lehető legjobb indulat mellett sem tudja tartani velük a lépést. Ha a jóindulat hiányzik, márpedig legtöbbször ez a helyzet, a jelenet komikus fordulatot vehet, ahogy az őr vagy az őrök vonszolják magukkal a néha igen idős vagy női foglyukat, akik kénytelenek a cementfolyosókon vagy a köves udvarokon csúszkálva ordítva hangot adni felháborodásuknak az őrök kíméletlensége miatt. Most is ez történt, csakhogy a fogoly ezúttal ereje teljében lévő, középkorú férfi volt, akit mintha nem zavartak volna láncai, ahogy a folyosón ingadozva minduntalan nekicsapódott egy-egy fal mellé húzódó kíváncsiskodónak. Ezek közül sokan alig várták, hogy megérinthessék a nap sztárját, akiért érdemes volt reggel ötkor felkelni, és ki tudja, hogy melyik környező településről a helyszínre utazni, ahol majd kimondják az ítéletet. Sokan kiválasztottaknak érezték magukat, hogy alkalmuk volt megérinteni egy ilyen 31
