Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Vasy Géza: Az égig érő fa: Kormos István pályaképéhez

Maga is született mesemondó volt. Nem csupán átdolgozta az előtte járt kutatók, Kriza, Erdélyi, Gyulai és mások feljegyzéseit, de gyakran továbbfejlesztette, hézagait kiegészítette, szögleteit lecsiszolta. Járta a székely falvakat, járta jóval Bartók és Kodály előtt, hallgatta az öreg mesélőket, akik esténként, a robotmunka terhét letéve, mielőtt fejüket pihenőre hajtották volna, eltűnődtek ezekben a mesékben a saját sorsuk felett. A történeteikből elő-előbukkanó hősök, akik tarisznyájukban a hamuban sült pogácsával nekivágnak a világnak szerencsét próbálni, hatalmas feladatokat megoldani, félelmetes ellenségeket legyőzni, saját ábrándjaiknak hősei voltak: ezeknek az ábrándoknak irodalmi rögzítését vállalta hivatásul Benedek Elek.

Fáradhatatlanul dolgozott élete utolsó esztendeiben, gyermeklapot szerkesztett „Cimbora" címmel, amelyből Erdély magyar ifjúsága tanulta meg a nép szeretetét és az ízes magyar nyelvet. Hirdette a népek közötti testvériséget, harcolt a sovinizmus ellen.

S hogy jól végezte munkáját, bizonyítja a csalhatatlan értékmérő, az utókor: alkotásainak java ma is él és hat, gyermekeink a szívükbe zárták Benedek Elek meséit, műve kultúránk elidegeníthetetlen része.

(1954)

81