Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Vasy Géza: Az égig érő fa: Kormos István pályaképéhez

Fejsze csattog az erdőn, fölveri a csöndet, szegény ember fejszéjére dőlnek le a tölgyek.

Szakadásig dolgozhat, nem kap semmit érte, ázik-fázik, éhezik, aki úr cselédje.

Erdő, erdőrengeteg, tölgyek, nyírek, nyárfák, bükkfák, a nép örömét lombjaikban zúgják.

Zúg a lomb, a leveles, lebeg egy kis felhő, makkot gyűjtő úttörőktől zeng a kerek erdő.

A kastélyban ki azúr?

A nép ott a gazda.

Nincs egy fia ispán se aki bottal hajtsa.

Ahol régen az uraknak irtották a fákat, nyoma sincs az embernyúzó fejszecsattogásnak.

Gépfűrésszel irtanak, dőlnek áfák sorra, nevetnek a favágók: öröm így a munka.

Aki szívvel dolgozik, megbecsülik érte, fia-lánya büszke az apja két kezére.