Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Vasy Géza: Az égig érő fa: Kormos István pályaképéhez

hihetően is: „A kastélyban ki azúr? / A nép ott a gazda. / Nincs egy fia ispán se, / aki bottal hajtsa. II Ahol régen az uraknak / irtották a fákat, / nyoma sincs az embernyúzó / fejszecsattogásnak. II Gépfűrésszel irtanak, / dőlnek áfák sorra, / nevetnek a favágók: / öröm így a munka. II Aki szívvel dolgozik, / megbecsülik érte, / fia-lánya büszke az / apja két kezére."

Ma már kinyomozhatatlan, hogy mennyi volt a szerepe Kormosnak a Honvéd induló megírásában. A Zeneműkiadó Vállalat négylapos füzetben tette közzé ezt a kottát, amely az Ütközet békében című filmből való. A szöveget Innocent Ernő és Kormos István nevével jelzik, a zene Ránki György szerzeménye. Egyetlen sort sem érdemes idézni belőle.

Mint ismeretes, Sztálin halála után 1953 nyara némi enyhülést jelentett a hazai bolsevik diktatúrában, s ez az irodalmi életben is megmutatkozott. Az 1953-1956 közötti évekre mindössze négy verset dátumozott a költő, de közülük az egyik csak 1970-ben jelent meg (Citerázó asszonyok). Ezeket egészítettem ki most a Nehéz szívvel cíművel. A Kormos István művei ezenkívül csupán a Don Quijote ifjúsági kiadásának előszavát közölte. Azóta módom volt újraközölni Nadányi Zoltán: Aranypiros pillangó című, a költő halála után készült válogatásról írott méltatást (Magyar Nemzet, 1955. június 18. és Műhely, 2003. 6.). Ez az írás okkal szerepelhet Kormos Istvánnak egy újabb gyűjteményes kötetében, akárcsak egy másik korabeli írása a 25 éve meghalt Benedek Elekről. Ezt a Magyar Nemzet közölte 1954. augusztus 17-én. A napilaphoz méretezett bemutatás második bekezdése ugyan az 1867 utáni magyar történelemnek, Benedek Elek életidejének a hivatalos bolsevik felfogás szerinti értelmezése, de utána, itt is a nép fogalmát állítva a középpontba, beleérző módon tekinti át az életművét annak, aki azt tette, „amire a tehetsége kötelezte: népe ügyét szolgálni, a maga hangján, a maga erejével. Petőfi, Ady forradalmisága mellett a hűséges, lelkes Benedek Elekek erejére is szüksége volt népünk kultúrájának, hogy tovább éljen, megőrizve azokat a formákat, amelyek lelkének, jellemének, gondolkodásának legsajátosabb vonásait tükrözik." A méltatás mai olvasója ne feledje azt se, hogy azokban az években csak úgy lehetett valakit visszaemelni az elfogadott értékek közé - vagy ott megtartani ha azt bizonygatta az írás, hogy az alkotó voltaképpen az adott korszak hivatalos értékrendjének az előfutára.

A korszak kiadványai között található két olyan mű, amelyeknél a kísérő tanulmány alatt Kormos István neve szerepel. Szinte teljes bizonyossággal állítható azonban, hogy ezeket nem ő írta. Azokban az években nem volt szokatlan, hogy a tilalmi listán szereplő írók megélhetési gondjain úgy próbáltak segíteni jólelkű, de publikáló társaik, hogy ilyenféle munkákat adtak a „négereknek", s persze a „névadó" a honoráriumot átadta. Az egyik mű Csehov válogatott elbeszéléseinek kötete 1954-ben (A csinovnyik halála, Ifjúsági Könyvkiadó). A kötetet Kormos István válogatta, s a 15 oldalas bevezető tanulmányt is ő jegyzi. A fordítók: Rab Zsuzsa és Szöllősy Klára. Kormos nem tudott annyira oroszul, hogy igazából válogathatta volna az újra lefordítandó elbeszéléseket, magának a tanulmánynak pedig mind történészi gondolatmódja, mind nyelvhasználata idegen a költőtől. Véleményem szerint ugyanez a helyzet Bazsov: A rézhegyek királynője című mesegyűjteményének utószavával (Új Magyar Könyvkiadó, 1955).

Az Ifjúsági, 1957-től Móra Ferenc nevét viselő könyvkiadó igazgatója 1952 és 1963 között, nyugdíjazásáig Fazekas Anna (1905-1973) volt. Tudni kell róla, hogy az ő nővére régi illegális kommunista, és Gerő Ernő felesége. A kiadó munkatársa természetesen nem lehetett akárki, viszont aki oda került, az alighanem fokozottabb védettséget élvezhetett. Fazekas Anna gyermekíróként vált híressé. Máig, 1953 óta sokszor kiadott könyve Az öreg néne őzikéje. El egy legenda, mely szerint az őzikéhez hasonlóan „sete-suta" szöveget az igazgató asszony beosztottja, Kormos István fésülte át. Ha így volt, ez is erősíthette a költő helyzetét a kiadónál, s talán Fazekas Annának is volt szerepe abban, hogy 1963 májusában hosszabb időre Párizsba távozhatott.

76