Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Vasy Géza: Az égig érő fa: Kormos István pályaképéhez

S lila mennyből leskelődtek:

Csurog-e nyakukba eső?...

Pillés lábbal ugrándoztak,

Hulló csöppek port verdestek, Hallgatták a háztetőkre Füstölgő víz muzsikáját.

De Szent Péter rájuk dörrent: Megszeppent a sok kis kócos,

A tócsákra sóhajt fújtak - S szivárványt húztak az égre.

Az összehasonlítás kedvéért ideírom a harmadik változatot is:

Eső esik

Egy meztelen fenekű angyal vízzel teli kannát rúgott föl, aztán remegő orrcimpával esőt kiabál pironkodva.

Eső, eső, eső, eső, lucsokban fürdik a mező, ajtaján Szent Péter nyikorgat, gyere csak a szobámba lányom!

Büntetné a rugdalkozót, az küszöbére térdepel, nézvén meztelen fenekecskét hümmög atyásan s félre fordul.

Az 1943 nyarán megjelent vers igazi amatőr munka, amely feltehetően a jó ötlet és a játékos humor, a vidámság miatt tetszett meg a szerkesztőknek. Feltételezem, hogy Kormos strófákra tagolta a szöveget, s erre csupán a helyszűke miatt nem került sor. Világos ugyanis a 6-6-4-4-6 (vagy ez utóbbi 2-4) tagolás, amely egyúttal mondatzáró szüneteket is jelent, s ezt erősítik az első szakasz kivételével az egyébként ügyetlen rímek is, amelyek közül a virágon - világon persze elnyűhetetlenül örök érvényű. A ritmus hiányos, következetlen, akkor talál rá, amikor kétütemű hatosokat ír.

A második változat mindössze fél évvel később jelent meg, s ez már költői munka. Elsőször is megtanulja a tömörítést: nem kell mindent beleírni a versbe, ami az eszébe jut. A 26 sorból így 12 maradt. Tökéletesen végigvisz egy régi ritmust, a felező nyolcasokét, s ahhoz is van bátorsága, hogy eltérjen a felezéstől: 5/3, 3/5 változatot is alkalmaz. Nem tartja szükségesnek a rímelést, s ez egyértelműen modernebbé teszi a szöveget. A versindító ötlethez, amely mind a három változatban azonos, hozzátett még egy lényegeset: Szent Péter alakját, eljátszva egyúttal az ő mérgelődő dörrenésének és a mennydörgésnek a párhuzamosságával. A húszéves fiatalembertől ez már hibátlan munka. Fölmerül a kérdés: vajon miért nem szerepelt ez a szöveg a Dülöngélünk lapjain? Az is elképzelhető, hogy a kötetét villámgyorsan szerkesztő Kormosnak akkor nem

71