Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 11. szám - KILENCVEN ÉVE SZÜLETETT KORMOS ISTVÁN - Vasy Géza: Az égig érő fa: Kormos István pályaképéhez

Vasi/ Géza Az égig érő fa Kormos István pályaképéhez Amikor 2001 nyarán leadtam a Kormos-monográfia kéziratát, meglehetősen sok addig ismeretlen adat, tény birtokában voltam már, de azt is tudtam, hogy bőven volna még kutatni-keresnivaló az életrajz és a művek kapcsán. Néhány ismeretlen verset is találtam még, de aztán más feladataim miatt nem foglalkoztam többé ezzel az életművel. Úgy gondolom, hogy amit megismertem, kötelességem nyilvánosságra hozni, főként akkor, ha köztük van a költő feltehetően legelső verspublikációja. A legelső publikációk Maga Kormos István mindig azt állította, hogy húszévesen kezdett verseket írni, s hogy első versei 1947 tavaszától jelentek meg. Az első könyve, Az égig érő fa című verses mesegyűjtemény ugyan még 1946-ban, majd az első verseskönyv, a Dülöngélünk 1947 júniusában. Ebben a kötetben a költő dátumozta a verseit, a legrégebbieket 1943-as évszámmal, vagyis éppen húszéves korával. 1991-ben publikált László Pál 21 olyan Kormos-verset, amelyek 1943. október 23. és 1944. október 24. között jelentek meg. Ezek közül tíznek az újraközlése olvasható 1945 után, változatlan vagy átírt formában. Nekem később még két korai verset sikerült találnom a Forrás 1944. évi számaiban. Az 1943-ban és 1944-ben publikált versek alapján meg tudtam állapítani, hogy Kormos István már egészen fiatalon is rohamosan fejlődött a költői mesterségben, s javította, átírta a ver­seit. Tehetsége mellett ebben szerepe volt a középiskolai tanár és szerkesztő Szíjgyártó Lászlónak, akivel 1943 decemberében ismerkedett meg, s „szabadegyetemi tanára" lett a fiatalembernek. Könyvem megjelenése után Gy. Szabó Ferenc tanár úr hívta fel a figyelmemet több adatra, köztük arra is, hogy egy repertórium szerint Kormos István szerepel a Sztár című folyóiratban. A Sztár 1937 és 1944 márciusa között jelent meg, s önmeghatározása szerint „Film, színházi, irodalmi, művészeti szaklap". Sajnos Budapest nagy könyvtáraiban nin­csen meg minden lapszám, sőt a különböző könyvtárak anyagából sem lehet teljes évfolya­mokat összeállítani. Az 1942. januári számban a következő felhívás szerepelt: „Olvassunk verseket Legutóbbi számunkban bejelentettük, hogy folytatjuk verspályázatunkat, amelyet Márai Sándor cikke indított el a Sztár 1941. májusi számában. A feltételek nagyon egyszerűek: bárki beküldheti verseit, minden külön formaság, vagy feltétel nélkül, a jókat sorra közöljük. A végső jutalom viszont annál szokatlanabb: a legszebb verset kiplakatírozzuk Budapest utcáin." 69

Next

/
Oldalképek
Tartalom