Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Mózes Huba: Elfut, búvik a kedv: Dsida Jenő elveszettnek hitt színpadi mesejátéka
KIRÁLY Hol tanultál meg így beszélni, mondd? Sok bölcs embernél bölcsebb egy bolond. Ezennel jó barátomnak nevezlek, királyi jobb karommal átövezlek és ím, testvéri csókomat vegyed... (Megcsókolja az udvari bolondot) UDVARI BOLOND (Könnyekig meghatva) Nem érdemeltem én ilyen kegyet. KIRÁLY (Egy mérföldkőre ül) Az üde pázsit puha hellyel kínál, foglalj helyet, barátom, lábaimnál és jól figyelj rám! UDVARI BOLOND (Lent) Csupa fül leszek. KIRÁLY Nehéz a szó, majd gyakran könnyezek, amíg a sok emlékkalászból kéve kötődik... Azt hiszem, hogy három éve lehetett, mikor első furcsa gyászom bekövetkezett: eltűnt fővadászom, kit elküldöttem őzvadászni ebbe a vár mögötti sűrű rengetegbe... (Az erdő felé mutat) Hiába vártam rája két napig, két éjjelig és három hajnalig, a harmadik nap hajnalára, tessék, két más vadászt küldtem, hogy megkeressék, de még csak nagyobb lett a bú s a gyász: ők is eltűntek, mind a két vadász. Királyi lelkem most egyszerre roppant haragra és nagy fájdalomra lobbant és gyors parancsot adtam valamennyi vadászomnak a rengetegbe menni. Kár volt bizony sok jó vitézemért, mert udvaromba vissza egy se tért. Ötödnap reggel vitéz lovagokkal, hegyes kopjákkal, csaholó kopókkal magam indultam, királyi személyem, hogy átaltörve száz poklon, veszélyen, a rengetegnek legmélyére fussak és jó vadászaim nyomára jussak. Mire bukkantunk, mit gondolsz, bolond? UDVARI BOLOND (Izgatottan) Minden szavadra hallgatok, no mondd! 60
