Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Staar Gyula: Simonyi Károly veszít
tök a Balatonra, nem tudnál néha útba ejteni? Azok közé a nagyon kevesek közé tartozol, akiknek vágyom a társaságára. Sok szeretettel köszönt, Zsuzsának kezét csókolom: N. László Simonyi Károly nem adja fel Kedves László Budapest, 1963. szeptember 23. Szomorúan olvastam leveledet: önző módon elsősorban az fájt, hogy nem fogsz előadni egyetemünkön. Természetesen az is bánt, hogy ismét úgy zajlik körülötted a világ, hogy szükségesnek látod a teljes magányba vonulást. Tudom, hogy a Te helyzeted más, de engem annak idején éppen az előadások, a hallgatókkal való kapcsolataim segítettek túl saját lelki bajaimon, és védtek meg a végső fél- reállítástól. Én így egy kissé mágikus erőt is tulajdonítok a katedrának: nagyon szerettem volna, ha Te is kipróbálod... Ellának kézcsók, Neked jó munkát - fizikait és szellemit - kívánok baráti szeretettel: S. Károly Kedves László! Budapest, 1963. október 29. Lemondóleveled ellenére elküldöm a hivatalos megbízást: hallgatók, tanárok és az állami vezetés egyaránt örülne előadásaidnak. Én még mindig nem mondtam le arról, hogy valahogyan bekapcsolódj az ifjúság közvetlen nevelésébe. Tudod, hogy állandóan kacérkodom azzal a gondolattal, hogy működésem súlypontját a kísérleti neveléstan irányába toljam el (azért persze nem akarom oda áthelyezni); kísérleti alanyok majdnem korlátlan számban állnak rendelkezésemre, és állnának a Te rendelkezésedre is, ha ilyesmivel kívánnál foglalkozni... Baráti szeretettel üdvözöllek: S. Károly Németh László hajthatatlan Kedves Károly! Sajkod, 1963. november 4. Nagyon köszönöm baráti leveled s makacsságod, hogy post festa egyetemi előadóvá akarsz tenni. Sajnos, az állapotom nem sok jóval biztat: néhány hete vérzést kaptam a jobb szememben, s a hipertóniánál ez aggasztó figyelmeztetés; nem tudni, hol és mikor lép fel vérzés a legközelebb. Én azt gondolom tehát: beszéld meg a Dékán Úrral, hogy az előadásokat halasszuk a jövő tanévre; addig eldől, hogy milyen állapotban lesz az agy..., meg kéne facsarni, s milyen akusztika, mely előadásaim fogadja. Annak, hogy elkezdjük s néhány hét után megszakítsuk vagy megszakítsák: nem lenne értelme... Annál könnyebben mondok le a tervemről, mert látom, mennyivel rátermettebben csinálod. Annak is örülök, hogy súlypontodat arra tolod, ahol az enyém egy életen át volt, anélkül, hogy ebből valami igazi haszon származhatott volna. Csináld Te, boldogabb korban, több szerencsével. Zsuzsának, kérlek, add át üdvözletemet, engem pedig részesíts a rokon gondolkodás jeleinek ritka örömében. Szeretettel: Németh László 45
