Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Oláh - Gál Róbert: Bolyai Farkas levele báró Wesselényi Miklóshoz
Oláh-Gál Róbert Bolyai Farkas levele báró Wesselényi Miklóshoz A Kolozsvári Állami Levéltárban vizsgálódva egy rendkívül érdekes Bolyai Farkas-levél került a kezembe. Egyfelől minden Bolyai-levél művelődéstörténeti értéket jelent, másfelől ez a levél ismeretlen volt, úgy a Bolyai-kutatók, mint a művelődéstörténészek előtt. A Bolyai-levelekből Benkő Samu összeállított egy nagyon szép breviáriumot, de ez a levél nincs a bemutatott levelek között. Érdemes a közlésre, mert nemcsak a Bolyai-kutatás, hanem a marosvásárhelyi református kollégium története szempontjából is értékes tájékoztatás, illetve a mai gazdasági világválságnak is egyfajta „történelmi alliterádója". A történelmi alliteráció pedig a következő: 1815 májusában a Habsburg-ház rendeletet adott ki a tönkrement pénzrendszer megreformálására. Ennek értelmében 1816. június 1-jén „Privilegirten oesterreichischen National-Bank" néven francia és angol mintára megalapították a független osztrák központi bankot. Az alábbi Bolyai-levél háttere, hogy fokozatosan térnek rá a rénes forintról a váltó forintra. Ez viszont egy óriási elértéktelenedést, pénzromlást eredményezett Erdélyben és Magyarországon. Például Bolyai Farkas fizetése nagyjából évi 400 rénes forint volt, amit azután váltó forintban adtak ki, de az a korábbinak csak a háromnegyede volt. A marosvásárhelyi református kollégium tanári kara tudomást szerezett arról, hogy báró Wesselényi Miklós (1796-1850) gróf Széchenyi Istvánnal angliai tanulmányútra indul. Éppen ezért elhatározták, hogy megkérik a bárót, vigye magával Bolyai Farkast, hogy a nagyenyedi példából tanulva pénzt „kolduljon a kollégyomnak". Mi volt a nagyenyedi példa? 1716-ban Angliában ifj. Pápai Páriz Ferenc (1687-1740) és Ajtai Szabó András (1690-1733) kihallgatásra bebocsátást nyert az Oxfordi Egyetem kancellárjához. Ajándékba egy díszes magyar kardot és a Pápai Páriz-féle latin-magyar szótárat vitték, és a nagyenyedi református kollégium anyagi megsegítéséért esedeztek. A király parancsára gyűjtést rendeltek el a templomokban a nagyenyedi kollégium részére. Az akkor összegyűlt tőke közel 200 évig segítette a nagyenyedi kollégiumot. Később, 1799-ben, Bodola János (Zágoni) (Feldoboly, 1754. febr. 24. - Nagyenyed, 1836. jan. 6.) ugyancsak kiutazott Angliába, hogy tisztázza az angol alapítvány pénzügyi helyzetét. Ennek az angliai alapítványnak a sikere buzdította fel Bolyai Farkast és a marosvásárhelyi kollégiumot, hogy tervbe vegyenek egy angliai kiutazást egy, a nagyenyedihez hasonló alapítvány megszerzésére. „Méltóságos L(iber) Báró Ur Méltoságos Patronus Uram! Alázatoson instálni jövök Nagyságodhoz: egy olyantól a' Kit nem tűz szárnyak visznek az égre, vakmező nevezetnél egyéb választ nem várhatnék; ámbár én elég bátor vagyok, Hazámért 's 38
