Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 11. szám - Pollágh Péter: Dundi muzsika; Mindenki legyen jó
Pollágh Péter Dundi muzsika Oratórium szól a középhullámon, s felváltva sok védtelen népdal is: jókedvvel, bőséggel áradok. Konyak van a hegedűben, s véres bor a bőr alatt, hajdani eszelősök osonnak önmagát álmodó toronyba: a lépcsőkön, szappanszín csigákon, míg zokszó nélkül zokog a zongora. Az asztalon jenki dzsúsz: ezt képzelem, meg azt: nincs semmi ajtóm, csak te; s ha nem vagyok jól magamtól, elvétem, nem találom: kilincstelen, fosztóképzős, vétő kölyök. Túlzó vagyok, mint az álom. De nem fekete, nemjehér, nem szürke. Legalább ma nem. Évfordulók: megülöm őket, mint kísértetek a levegőket. Reggel könnyebb felkelni, ha hozok teát, ha világra hozlak. Kimegyek az erkélyre, besegítem a fényt: nagy zsákkal megyek, piaci kofakosárral. Megmártom a ragyogó napsárgaságban, színvakításban; majd rádióm a holdra hangolom, esetleg bakelit-kereket cserélek: jókedvvel, bőséggel áradót, és két védőkarral én vezényelek neked és érted. Mindenki legyen jó Szuperszép vagy: mint a gyűrű, nincsen neked véged. Felettesem vagy, én meg most épp bocsánatos, mint egy bűn vagy elballagó álom. 24
