Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - A virágos művésznő: Geszler Mária Garzuly arcképe

vajon hány náció művészeit oktatja most éppen, ebből következően hány kultúrát ismerhet, és mindemellett milyen sok nyelven beszélhet.

Ekkor gondolatröppenéseimet egy határozott, ám nőies köszönés törte meg: - „Szia, Zsuzsi!" - mellyel üdvözölt, s kérte, tegeződjünk. Olyan volt, mint egy gyönyörűen megmunkált ékszerdoboz, elegáns és visszafogott, rengeteg kincset rejtegetve.

Közvetlen és mosolygós énje humorral bőven fűszerezett, tréfálkozva mutatta kis, pettyes kötényét, amit „az én tiszteletemre" öltött fel, nem utolsósorban természetesen azért is, hogy az aznapi kerámiaégetés nyomait eltüntesse ruhájáról. Megtisztelve éreztem magam, hogy a fandangó táncosnő kötényében láthattam.

Olyannak tűnt, így hetvenfelé, mint akin nem látszik az idők nyoma. Ezek szerint igaz volna az a néhol hangoztatott klisé, hogy a művészet megszépít, fiatalít és derűt ad a szívnek?

Bebizonyosodott úgy, mint az is, hogy az igazán bölcs és széplelkű emberek végtelenül szerények és nyitottak. Elég nagy kontraszt ez a különböző divathullámokban hánykolódó kérészéletű sztárok művi csillogásával szemben.

Ha az imént feltett hipotézist - miszerint a művészet fiatalít - bizonyítani próbálnám, azt a művésznő szerteágazó érdeklődésének lefestésével tenném. Számos dolog vonzza még ma is az életben, egyik például a zene; nem csak azért, mert zenészcsalád sarja lévén fiatalkorában csellista volt, hanem mert egészen egyszerűen rajong a nagy zeneművészek muzsikájáért. A nyelvekhez hasonló módon viszonyul, az angolt nagyrészt fül - vagyis hallás - után tanulta meg, mert családjában gyakran használt nyelv volt, de németül is beszél, és azt is elárulta, hogy az elkövetkezőkben még franciát is szeretne tanulni. Öndefiníciója rövid, tömör, lényegretörő:- Mondanál három szót magadról?- Magas, barna, élénk.- Mi a kedvenc könyved? Volt időd olvasni mostanában?- Mindig rengeteget olvasok, mostanában egy elragadóan érdekes könyvvel találkoztam; Frank Lloyd Wright, Women című írásával. Ő az a híres építész, aki a New York-i felhőkarcolók egy részét tervezte, de nekem azért is ismerős, mert az iparművészeti főiskolán annak idején építészettörténetet is tanultunk, és az egyik professzorunk - Nagy Elemér - nagyon színesen adta elő az életművét.

Szeretem a biográfiai jellegű írásokat is, mert azok olvasása közben állandóan keresem a kulcsot saját magamhoz, másokon keresztül. Újra olvasom Keruactól a The Sea is my Brother-t, gyönyörű írás. Ha pedig versekről beszélünk, akkor Pilinszky János és Weöres Sándor hangját hallom.- Mikor és milyen hatásra kezdtél el érdeklődni a művészetek iránt?- így születtem. Nem kellett ehhez semmi különös, nálam ez mindig így volt. Úgy is mondhatnám, hogy ez genetikus.- Tehát örökölted a művészet szeretetét. Mesélnél a családodról?- Számos generáción visszatekintve azt mondhatom, hogy alapvetően értelmiségi, művészettel élő család voltunk. Ami a szűk famíliámat illeti, édesapám zeneszerző, zongoraművész volt, Geszler György, 2013-ban van születésének centenáriuma. Ebből az alkalomból egy családtörténeti kiállítással készültünk tiszteletére, „Collection Geszler" címmel, és egy műveit bemutató hangversennyel a Magyar Rádió Márványtermében.

103