Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Novák László Ferenc: Pálinka vagy égettbor?
szerint már a foglalkozás ragadványnévként előbukkant.129 A későbbiek során, a XIX. században bukkan fel Nagykőrösön a „Pálinkás" vezetéknév - amely azonban már nem vonatkozott közvetlenül a foglalkozás mivoltára jóllehet akkor már a pálinkafőzés vált gyakorlattá, de az égetett szeszes ital főzésével foglalkozók már ragadványnévként sem viselték a „Pálinkás" nevet. Az „égettbor" terminológia a teljes feledés homályába veszett. Az „Égettboros" család- és ragadványnév alapján megállapítható, hogy égettborégetés- sel a város foglalkozott a XVII. században, a XVIII. század elején, majd a cívis gazdák is foglalkozhattak vele már a XVIII. században. A XVII. század végén jelent meg a pálinka, de főzése csak a XVIII. század közepe táján vált általánossá Nagykőrösön is. Ennek okát abban kereshetjük, hogy már nemcsak borseprőből, törkölyből főzték, hanem gyümölcsfélékből készített cefréből is, s ezt már nem égettbomak, hanem pálinkának nevezték, hasonlóan ahhoz a pálinkához, amelyet más helyről - így Gömörből, Nyitóból - hoztak Nagykőrösre. A szeszforgalom s az adóösszeírások vizsgálata kapcsán egyértelművé válik, hogy a cívis gazdák már pálinkát főztek a XVIII. században, (Kecskeméten pl. 1774-ben 253 „kazány" vagy „pálinka főző üst" került összeírásra. Kecskemét és Nagykőrös rendeletekben szabályozták a pálinka főzését, tiltották a „kurta kocsmában" történő kimérését.)130 Ezt bizonyítják a végrendeletek, vagyonösszeírások is. Például említhető meg, hogy egy nagykőrösi lakos, Nagy János 1802-ben íratott testamentumában négy pálinkáshordóról tesz említést.131 Somodi Jánosné Kristóf Sára 1806-ban íratott végrendeletében az akolbe- li132 javai között sorolták fel az istállót, amelyben pálinkafőző üst „fel készülve"133, „bor sutu", egy pár „kortsolya"134, 6 kád, 9 boroshordó, 3 darab 5 akós pálinkás hordó (kb. 3 hl-es), két hordó színbor, három kád, három tele hordó must, három kád tele musttal, két kád „félbe mustal" volt található. Nemes Csete István 1810-ben végrendeletileg hagyaté- kozott ingó és ingatlan javairól, köztük az akolban található pálinkafőzőről és borászati eszközökről, edényekről.135 Nemes Gál Gergely elhalálozásakor 1802-ben az aklában „Egy fedél alatt kamra volt", s „ennek közepin pálinka főző ebben pálinka üst", valamint „egy csüves 4 vasabrinttsal", ugyanott két „Nagyfazék", amelyek a pálinkafőzésre szolgáltak. Ezeken kívül „Aprós pálinkás Hordót" is találtak az inventárium készítői.136 Tömösközy János szintén az akolban főzte a pálinkát, a „Pálinka főzőbe". Az itt 1823-ban összeírásra került javai között volt „Egy pálinka üst 2 akós", „egy sipák", „két nagy fazék", „egy ittze, egy töltsér" is.137 129 Novák, 2005. 212. 130 Novák, 1979.189. Iványosi Szabó, 1991. 95. 131 PML NkV Tanács. ír. Végrendeletek. Nro. 25. 132 Nagykőrös jellegzetes ún. kétbeltelkű, kertes település. A sövénnyel, árokkal, a garágyával körbevett város központjában halmazosan elhelyezkedő lakóházak álltak, kisebb gazdasági épületekkel (istálló igás és a beszállásolt katonaság lovai részére), kamra, sertés- és baromfiól. Az árokrendszeren kívül a lakótelektől elkülönült a gazdasági udvar, kert, amelyet «tolnak neveztek Nagykőrösön. Itt álltak az istállók (fejős marha, ló részére). Színek, mezőgazdasági eszközök, szerszámok tárolására, akol és esztrenga a juhtartás számára, de tűzveszélyesség miatt más építmények, mint például a kovácsműhely is. Novák, 1978. 134-142. 133 Tulajdonképpen a pálinkafőzéshez szükséges eszközöket, a felszerelést jelentette (réz főzőüst, a lepárláshoz, finomításhoz szükséges rézcsövek). 134 Ti. „borkorcsolya", olyan létraszerű alkalmatosság, amelyen a hordókat lehet leereszteni és felgurítani a pincéből. Vö. Novák, 1975. 135 Novák, 1978. 139-140. 136 PML NkV Tan. ír. Végr. (XIX. sz.) 412. sz.; Vö. Novák, 1994. 533. 137 PML NkV Tan. ír. Végr. (XIX. sz.) 284. sz.; Vö. Novák, 1994. 533. 99
