Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
Függelék (Irodalom) Régimódi történet - mondhatja e kötet végére érve az olvasó Szabó Magdával, de még inkább Almási Miklóssal, ha történetesen olvasta a filozófus esztéta új, 2012-ben a pozsonyi Kalligram kiadásában megjelent könyvét. A szerelem lehetetlensége: mármint a 21. századból nézve. De az a 47,5 év házasság (válás és újrahá- zasodás nélkül - mert utóbbira is volt példa, mármint ugyanazzal a személlyel, az erdélyi magyar irodalomban s az egyetemes magyarban), az a tartós együttlét, amelyre könyvünk 98. fejezete utal - nagyobbrészt még a 20. századhoz tartozik. (Gyermekekkel, unokákkal kiteljesedve.) És a múlt század utolsó előtti évtizedéből maradtak fenn F levelei (János jelenéseivel). Ezeknek sűrűjébe hatolva ugyancsak nem állítható, hogy az egykori levélíró lányt nem érintette meg mélyen az a bizonyos, a világirodalomban annyiszor körüljárt, megörökített érzés. Ha pedig megmaradunk a magyar nyelv, a magyar költészet és próza határain belül, az online változat után elég fellapozni az így szerettek ők című népszerű kiadványt (Corvina, 2012), a Nyáry Krisztián által írt, összeállított magyar irodalmi szerelmeskönyvet, hogy ismert vagy kevésbé ismert történetekben éljük újra főként klasszikusaink ilyen-olyan kalandjait; ezeknek egy részéből - Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi, Szabó Lőrinc, Radnóti a nagy példa - a legszebb szerelmes versek születtek. Hogyan is szerettek ők? Ahány életből válogatott (egy vagy több motívumot) a költészettantól a kommunikációs tanácsadásig jutott szerző, ugyanannyi vonzó, meglepő, megdöbbentő, taszító változatot tárhat a kíváncsi utókor elé. Talán nem téved, aki azt állítja, hogy a magyar irodalomtörténetben valamelyesen tájékozottat is itt-ott új (rész)ismeretekkel ajándékozza meg Nyáry Krisztián ebben az igazán piacosán elegáns könyvben, amely szakít a közvéleménybe besulykolt szép vagy éppen rosszindulatúan torzító mítoszokkal, legyen szó akár Petőfi Sándorról, Madách Imréről, Radnóti Miklósról vagy éppen Pilinszky Jánosról, így kerül előtérbe (Szendrey Júlia mellett) Prielle Kornélia, Radákovich Mária (Kosztolányi utolsó szerelme), Leni Riefenstahl (Balázs Béla alkotótársa); így kerül érdeklődésünk körébe a harmadik, hosszú házasságában boldog Lesznai Anna; és így válik teljessé Faludy György magánéleti portréja, különböző nemű szeretőkkel, élettársakkal (Eric után Fanni). Persze, nem minden írói életpályát kell, lehet új fénybe állítani. Alighanem a mi Kós Károlyunk mutatkozik házaséletben, szerelemben-szeretetben csúcstartónak, a maga Balázs (ebben a kötetben: Balás) Idájával, szép házasságban töltött 63 évükkel. (Károly bácsi morgós perceire is emlékezhetem a kolozsvári Széchenyi téri tömbházlakás földszintjén, mintha éppen valamit keresett s nem talált volna, ezért hibáztatta Ida nénit; de mi volt ez ahhoz képest, ahogy például - a belvárosi református egyházközség főgondnokaként - szidni tudta a papokat, már a Rákóczi út 42. alatti, végső éveinek otthont adó szobájában...) Benedek Elek a másik családpéldakép, már-már legenda: Elek apóhoz mindvégig hűséges maradt Fischer Mária, olyannyira, hogy együtt temethették őket, miután a kisbaconi ház ura hetvenévesen lefordult a székről. Egy szabadabbnak, másként 76
