Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
Uram, nem búcsúlevél ez, hanem egy belső szükségletből megszületett levél. Ha több időm lesz, talán átdolgozom számadássá vagy korhangulati tanulmány- nyá, vagy ki tudja, szerelmes esszévé? De így csak egy levél kerekedik ki belőle, amit akkor írok, amikor a szél kint zajong, a földrengést már átéltük, s bent üres a lakás, csak egy alvóalkalmatosságnak nevezhető akármi van, s ott legbelül mocorog egy kis élőlény, meg szeretne születni, s ráparancsolok, hogy még ne, mert pár napot még várni kell, mert át kell lépni a határt, s az új „otthon" legyen majd az otthonod. Uram! Aki talán közösségi eszményeinek kiteljesedésén, totális megvalósításán munkálkodik, s emberek százaiért, ezreiért tesz valamit - talán „egyről" megfeledkezik, mert nincs rá ideje. Ne haragudjon, jó Uram! Semmit sem kérhetek számon másoktól, tudom. Amit teszek, azért csupán én vagyok felelős. Felnőtt vagyok, van buletinem (már nincs). Keserűnek, megkeseredettnek érzem magam? Nem. Vágyakozónak, igen, annak: a megsemmisülést vágyom, most, amikor életet szülök. Semmitmondóak a szavaim, mert annyira benne vagyok egy állapotban, hogy már érzékelni sem tudom, hogy mi történik. Csak még valamit szerettem volna elmondani, valami még kikívánkozik belőlem - s nem tudok kulturált, szóbeli kifejezést adni ennek. Csak nyögök, sóhajtok, szitkozódom, jön, hogy ordítsak, s talán ordítok érthetetlen hangon, nyüszítek, vergődöm, s nincs ember, aki lecsillapítsa lázálmaimból fakadó kínjaimat. Nem sajnáltatni akarom magam. Nincs szükségem szánalomra. Mástól várnám az önmegváltásomat? Csak az érthetetlenség oly nagy, hogy ehhez már egyedül nem vagyok elég. Majd írok még, ha kissé berendezkedem. Üdvözletem. 96. A kagylóhéjat felnyitni, hogy lássuk, mi is van belül, nyilván sokkal könnyebb, mint valós véleményt alkotni a minket körülvevő, látszólag önként feltárulkozó, magukat mutogató emberekről. A külső hasonlóság felfedezése, megragadása még nem minden. Le kell hát mezteleníteni a formát, ha a lényegre vagyunk kíváncsiak. (Ezek egy keramikus kiállításához kapcsolt mondatok. Hogy mit keresnek itt? Összeolvasva az előzőekkel, nyilván a blaszfémia határán járunk.) 97. Szentivánéji álom az én autonómiám Kéz(nem)fogás, elő- és utóbeszéd médiaháború, belénk költözik a tévé az utca embere alternatívák felismerése, de a veszélyeké is - értékek elsikkadása, ráébredés új értékekre 71
