Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
88. Kedves János, hallgass egy kis beszámolót szellemi kultúránkat istápoló tevékenységemről. Találkoztam egy nemrég megismert kedves kolléganővel. Kedves lány, gyűlés után együtt töltöttünk pár órát. Olvastam az Utunkban megjelent verseit. Nem tetszenek különösebben érdekeseknek. 1. Ha vers, akkor legyen vers; 2. ha líraiság nincs benne, akkor filozofikusnak kéne lennie, de ehhez túl felszínesek az élményalapok. Persze tisztáznom kellene, mit nevezek lírainak meg filozofikusnak. Azt, ami hiányzik ezekből a versekből. Nem vagyok hivatásos kritikus, az én mértékem az ösztöneimre alapszik. Ha elolvasok egy verset, s a hangulata belém hatol, megmarad. Ezek a versek nem maradtak meg bennem, pedig sokszor elolvastam őket. Ettől függetlenül lehet, nincs igazam. Lehet, hogy formai eszköztára nincs a lánynak az önkifejezésre, s idővel kialakul. 89. Kedves Uram! Mondja, meddig fokozódhat a feszültség az emberben? Mikor pattanhat el a húr? Tudja, nem Ön az egyetlen, aki provokálónak tart. Nagyon csúnyán a szemem közé köptek. Nem tudom, mivel váltom ki ezt az érzést az emberekben. Cigány temperamentumommal ez egész jól megfér. Csak arra vagyok kíváncsi, hogy a fenébe nem tudom már saját érdekemben felhasználni ezt a nagyszerű „képességemet". Az elzárkózás sem old meg semmit. Érzem, szellemi impotencia kezd eluralkodni rajtam, sok fölösleges dolgot csinálok. Keveset teniszezem. No, de hamarosan átállok egy újabb rendszerre. Mikor már kezd körvonalazódni bennem, hogy mit kell tennem, akkor minden összekuszálódik, mert nincs kivel alaposan megtárgyaljam. Az az érzésem, egész életemben fölösleges dolgokat csináltam. Mi adja ezt az érzést? Hát az, hogy nincsenek stabil értékeim, amihez ragaszkodom. Ma este rittyentettem az egyik végzős osztály osztályfőnökének a kérésére egy búcsúszöveget. Micsoda hülyeség! Magamban alig tudom a lelket tartani, s akkor másokban tápláljam a reményt, a kitartást! Micsoda paradoxonok sorozatát éljük át! Harmadik napja főtt étel nem járt a számban. Ma végre rávettem magam, hogy valamit főzzek. Egyetlen dolog, amit ki tudtam passzírozni a tartalékaimból: krumpligulyás - nyilván hús nélkül. Pár napig 1 lej 75 banim volt, amiből abszolút semmit sem lehet vermi, de ha akarnék is, nincs mit. A kantinra befizethetnék, de amióta nem eszem az étkezdéi ételt, az allergiás kiütéseim eltűntek. Muszáj valakinek elmondanom. Érzem, megzavarodok néha, habár leszoktam a fölösleges háborgásokról. Úgy érzem, mintha kiléptem volna az életből. Gyűlölöm ezt az életet. Nagyon vágyom valami emberségesebb állapotra. 90. Még mit mondjak? Nekem ne mondja senki, hogy ezt határozott állásfoglalás nélkül látjuk, tudjuk, tűrjük. De meddig? S azt sem tudom, hogy én például miért nem köpöm szembe azt a párttitkárt. Kintről kiabálhatnak, ha itt nincs egy erős ellenállás. Kívülről rosszul látják. Politikai érdekek diktálta kiabálásról van szó 67
