Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

Vajon mi sejlik e magatartás mögött, kedves uram? Kétségbeesése mögött mi mindent hordozhat magában? Benne volt mindebben, hogy elveszítették bizalmukat az emberek a tanárokban is? Akiket eddig még többé-kevésbé becsületeseknek, tisztességeseknek tartottak? S valóban terhel-e minket felelősség azért a nyomorúságért, amiben vannak, illetve vagyunk? Vajon igaza volt ennek a nem is tipikus falusi asszonynak, akiről el tudom képzelni, hogy valahol a tejporgyárban is dolgozik. Amikor mezőre jártodban csak panaszkodó emberekkel találkozol, akik nem kapták ki már egy éve a jussukat, vagy akik lopni kényszerülnek azért, hogy megélhessenek, vagy olyanokkal, akik már több mint egy hete nem kaptak „kenyérrációt", „rációs kenyeret", vagy akiket kegyetlenül becsaptak, mert a kollektív nem tartja be a szerződést, felső utasításra, s a 9 százalék helyett csak 2,4 százalékot akar adni a részben felvállalt pityókáért, s ugyanakkor belebotlasz az italtól bűzlő főnökökbe, úton-útfélen, akik újra csak panaszkodnak - nem lehet nem gondolkodni ezeken a dolgokon. Ezek a becsapott emberek megtagadták, hogy kiszedjék a pityókát. Gyerekeik addig nem mennek iskolába, amíg nem hozzák a kenyeret. A milícia hajkurássza az embereket, hogy a szerződés értelmében muszáj kimenniük a mezőre, s betakarítani a pityókát. S mi van? Kivisznek minket, az iskola diákjait - igaz, a kollektív ráfizet, de kiszedetik velünk a pityókát. Maholnap hóban kell majd kapirgálni, hogy kiszedhessük. Lehet ezen a helyzeten változtatni? Vagy minden így folytatódik, anélkül, hogy valamit tenni tudnánk?

Pár óra múlva:

Közben túrós puliszkát főztem s ettem, illetve ettünk. Kellemes társaság, minden kategória képviseltette magát: a távozni készülők, a már távozottak, az itt maradt pesszimisták s az itt maradt optimisták. Hogy én melyik kategóriához tartozom? Hát... Én voltam a házigazda. Itthon éreztem magam. Sem pesszimista, sem optimista nem vagyok. Vagyok.

82.

Benépesült táj

balladamondó asszonyok

folklór - összetartozás, emberek szorosan egymás mellett

mélyről fakadó

83.

Kedves János, szorítsa jó erősen a kezem. Hátha sikerül átvergődnöm ezen a hamis teóriákkal teletűzdelt korszakomon. Hiába teszem, amit „tenni kell", egyszer csak lelepleződik, hogy már nemcsak teóriáim hamisak, hanem cselekedeteim is. Mindjárt az érzéseimben, érzelmeimben is kételkedni kezdek, de talán így van rendjén. Nem adatik megfelelő keret arra, hogy a legbensőbb ösztöneim ösztönzéseire figyeljek ebben a kulturáltnak nevezett, kultúra nélküli világban. Tudja, mintha egy sötét, mély árokban tapogatóznék. Keresek valami kiutat, de nem találok. Hamarosan meg kell fogalmaznom azt, amit soha nem mertem

63