Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)
2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás
73. „Azok a dolgok visznek a sírba, amelyeket nem mondhatunk el valamilyen oknál fogva." (Király László: Kék farkasok) 74. Kedves János, csak azért írok, hogy ne feledjem el a betűvetést és a szókimondást - pedig már felszabadultam a gátlásaim alól, csak sántítok, de még nem némultam el. Mindig félek, hogy szubjektív nyavalygássá válik a levelem, de az is lehet, hogy az elmúlt idő eseménytelensége miatt nem érzek kommunikációs kényszert. Mégis számba veszem az utóbbi hetek eseményeit. A Bállá Zsófival való találkozás, illetve a költészetével való rendszeresebb foglalkozás egy új világot kavart fel bennem. Egyet tudok biztosan, s ezt BZS tudatosította, erősítette meg bennem: nagyon fontos a közösségi szálak fenntartása, ha egyáltalán vannak még lehetőségeink önmagunk megtartására. Ugyanakkor a szabadságunk megőrzésének egyik, s talán egyetlen lehetősége is megerősödött bennem. A Bállá Zsófival való találkozás, beszélgetéseink női mivoltom elfogadásában is sokat segített. S aztán egy sor önmegerősítést szolgáló esemény. Tanárom szakinspekciója életem egyik nagy élménye. Az öregúr egy remek ember. Tanítványa voltam az egyetemen. De ez kevés ahhoz, hogy ismerjen. Volt még utána pár találkozásunk, s a román öregúr nem véletlenül választott, amikor megkapták pártfeladatként a szakinspekciókat. Egy napot volt itt ebből, az éjszakát kivéve a többi időt együtt töltöttük. Nagyon rátapintott arra, hogy mi kell nekem. Olyan jellemzést fogalmazott meg rólam, amitől igazgatómnak keresztbe állt a szeme, a füle; s ami jólesett, hogy ezt jelzők nélkül, szuperlatívuszok használata nélkül tette. Egyáltalán nem az érdekelte, hogy a formalitások szintjén mi az, amit teszek, hanem ilyesmikről beszéltünk, hogy mi a magyar értelmiség szerepe, viszonyulása bizonyos dolgokhoz (az ő anyanyelve román!); hogyan látom a további sorsunkat, egyáltalán, miként élem meg a magányt, azt az egyedüllétet, amit az itteni környezetem rám kényszerít stb. Nagyon sokat jelentett ennek az embernek az őszinte megnyilvánulása. Tudtam, hogy egyike azon egyetemi tanáraimnak, akit a közös létünk érdekel, de hogy saját kollégáihoz is ilyen kritikusként viszonyul, nem tudtam. Lehet, hogy kissé elfogult vagyok pillanatnyilag, de érthető (nem?). Alua§t igényes embernek tudja mindenki. S nekem csak annyit mondott, hogy tudja, hogy formalitás az egész ellenőrzés, de most az egyszer, hosszú idő óta, nyugodt lelkiismerettel írja a tízest a jegyzőkönyv alá. De nem ez volt a fontos, hanem az, hogy éreztem, nem udvariasságból mondja, hogy jól érzi magát a társaságomban, és igazán örvend a találkozásunknak. 75. Tudod, János, hogy nagy szavakat használjak, a természethez való aktív kapcsolódás egy olyan harmóniát diktál az emberbe, amit civilizált környezetben 59
