Forrás, 2013 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2013 / 10. szám - Kántor Lajos: F – elszámolás

rakkal társalogtam, s felülről néztem a világot: mily kietlen, nyomorúságos, annak ellenére, hogy csodás, nagyszerű minden, ami körülvesz. Ünnepelt minden körülöttem, de belül szomorúság kínzott. Vidám szomorúság, ami felemelő s nagyszerű lehet. Templomban jártam, s találkoztam az Istenséggel, és ez csodás fennköltséget kölcsönzött, boldogságot sugárzott mindenkire, aki a környezetembe került. Örüljünk annak, hogy így is lehet. Ma téged ünnepeltelek, hogy vagy.

44.

Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, amely Patmosznak neveztetik, az Isten beszédéért és Jézus Krisztus bizonyságtételéért.

Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, amelyet senki nem tud, csak az, aki kapja.

Tudom a te dolgaidat és szeretetedet, szolgálatodat és hitedet és tűrésedet, és hogy a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél.

De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bál vány áldozatokból egyenek.

És most kérlek téged, Asszonyom, nem mintha új parancsolatot írnék neked, hanem amelyet kezdettől fogva vettünk, hogy szeressük egymást.

Sok írnivalóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reményiem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen.

45.

Ellenőrizhető: Újszövetség. Új szövetség?

János a Jelenésekből s a közönségesnek mondott levelekből.

Azon a bizonyos nyári napon milyen textust választott a pap? Amit F hallgatott. (Református? Római katolikus?) Talán épp János valamelyik könyvéből?

46

Nagyon érdekes, de teljesen új helyzetnek érzem azt, amiben vagyok. Egyetlen dolog hiányzik, de talán az sem - jót vitatkozni valakivel. Egy lakatlan sziget, ahol vagyunk. Senki nem kötelez, hogy felvegyem azt, ami általánosan hozzákapcsolódik hétköznapjainkhoz. A társaság is ismeretlen, csak a gyerek, ami nagyon jó, mert még magatartásban sem kell felvennem az általános elvárások szintjén kötelező szerepeket. Olyan vagyok, amilyenek a gyerekek: felszabadult és természetes. Nagyszerűen lehet velük játszani. Ők felnőttet akarnak játszani, mi meg... ami épp jólesik. Itt élünk napok óta, már nem kívánkozom sehova.

44